06.18.
Anyuka-szótár

..Az anyukák nagy kamugépek, ezt elsősorban a leendő kismamáknak mondom. Eleinte elhittem nekik mindent, de aztán néhány elszólásból kiderült, hogy például az éjjel négyszeri felkelést sokan az éjszaka átvalvásaként kommunikálják, mert mint tudjuk, az a menő, ha a gyerek első naptól 12 órákat alszik egy huzamban. Emellett persze nem árt, ha hat hetes kora körül már beszél, számol, táncol, tapsol, derivál, integrál, és fél éves kirban már rövid anektodákkal, tanmesékkel szórakoztatja a családot, majd derűsen elvonul tanulmányozni egy pár lexikont, meg mittudomén. Mindegy. Nem lehet hibáztatni őket sem, a színező anyukákat, végül is nagy a nyomás, mert versenyhelyzet van.

..Pontosabban versenyhelyzet ott van, ahol versenyeznek, nálam például nincs, mert nem mutatok rá hajlandóságot. Az első versenyző anyukával való találkozás után elhatároztam, hogy soha, senkinek nem fogok információkat adni a gyermekeim fejlődésével kapcsolatos időpontokról, méghozzá a világ jobbá válása érdekében. Nekem nincs igényem a dicséretre, a velem szemben állónak meg ne hiányozzon az a többnapos aggodalom, amit én átéltem az első időkben ilyen hülyeségek miatt. Mindegy, hogy igazat mondanak-e az anyukák egymásnak, úgysem ugyanazon a napon, és órában szólalnak meg először a kölkök. Ebből az következik, hogy valaki előbb, másvalaki később, így az egyik pici első lesz, a másik utolsó. Hülyeség. Mindenki arra biztatok, hogy hárítsa el az ezzel kapcsolatos kérdéseket, mert csak fölösleges feszültségeket okoz a gyerekrészing. Úgyis elindul egyszer, és úgyis megszólal, ha meg nem, akkor biztos azért, mert nem volt mondanivalója. Még gondolkodik. Valószínűleg éppen prímszámokat gyűjt és csak akkor szólal majd meg, ha meglesz az összes.

Amúgy meg mindenféle részinggel le.

Meg azzal is le, hogy otthon a gyerek „rosszkölök”, a szomszédnak meg „eleven”.
Otthon „randán-írsz-kisfiam-terror”, a játszótéren meg „inkább a reál megy neki”.
Fürdés előtt : „veszed le a ruhádat, vagy kapsz egy pofont”, a szomszédnak meg „mindig meg tudunk egyezni”.

Kellene egy anyuka-szótár.:)

Főleg kifejezések lehetnének benne, úgynevezett szakfordítások, kezdő anyukáknak. Néhánnyal hozzá is tudnék járulni a kiadványhoz.
Itt vannak e:

„Jól halad a beszédfejlődésben” = nem jár.
„Igazi kis energiabomba” = állandóan rohangálni kell utána.
„Már szalad” = nem beszél.
„Beszél” = nem beszél.
„Jól alszik, csak reggel kilenckor ébred” = Legkorábban este tizenegykor tudom elaltatni.
„Jár”= mászik.
„Már érthetően mondja a szavakat” = már volt olyan, hogy a gügyögésbe belehallottunk egy értelmes lengyel szót, és szuahéli hangutánzásokat..
„Egy évesen már számol” = …pontosabban hosszas, erőszakos ismételgetés után kimondta, hogy „egy-kettó”.
„Mindent megért” = mindig ráerőszakolom, amit akarok.
„Mindent meg lehet vele beszélni” = zsarolom, verem.
„Még nem lesz kistesó” = nem akarok több gyereket, ezzel az eggyel sem bírok.
„Nem terhelem a férjemet, egyedül is elbírok a picivel” = semmit nem segít az a rohadék.
„Néha nekem is nehéz..” = otthon állandóan ordítok, hisztériázok.
„Minden kapcsolatban vannak nehézségek, de hamarosan megoldjuk”= válunk.
„Anyuval naponta beszélünk” = válunk.
„Anyósom sokat segít, nagyon aktív nagymama” = nem lehet lerázni, mindenbe beleugat.
„Visszavár a régi munkahelyem” = minél előbb vissza akarok menni.
„Így lett teljes az életünk” = a férjem halál unalmas volt.
„Isteni a kapcsolatom az anyósommal” = ritkán találkozunk.
„Nagyon barátkozó, nyitott gyerek” = mindenkivel jobban elvan, mint velem.
Hiperaktív= rossz.
„Igazi kis indigó gyerek” = rossz, mint a bűn.
„Nyugodt kis kristálygyerek, a tekintetével is kommunikál” = nem beszél.
„Apósom egy tündér” = Anyósom egy szörnyeteg.
„Szorgalmas gyerek” = ..kénytelen, mert rosszak a jegyei.
„Jó a magatartása” = rosszak a jegyei.
„Jók a jegyei” = rosszak a jegyei.
„Sok barátja van a suiban” = Terelés. Rosszak a jegyei.
„Jó esze van” = lusta
„Kitűnő volt a bizonyítványa” = ..valamikor..…valakinek..
„A tanár néni év végén kiemelte a nevét” = kirúgták.
„Az iskola nem figyelt az egyéni tehetségre” = kirúgták a jegyei miatt.
„Új perspektívákat ajánlottak” = simán kirúgták, indoklás nélkül.
„Elhoztuk, mert nem voltak elég türelmesek a tanárok” = kirúgták a magatartása miatt.
„Rejtély, hogy miért pikkeltek rá” = …talán azért, mert húsz éve a diszkóban részegen megtéptem a az igazgató-helyettes nénit..méjbííí..
„Jó jegyeket kap” =.. ahhoz képest, hogy soha nem tanul.
„Eszes, életrevaló gyerek, mindent megold” = Másolja a házit, puskázik, hamisítja az aláírásomat.

Na jó, bocs mamák, alap, hogy tisztelet a kivételnek. ;-)Ha lenne.

Edi olyan vicces: egyik reggel azt látom, hogy a kis műanyag gitáron nyomja a szomszéd Józsi bácsival, és ordítva énekelik, hogy "búzába ment a disznó, csak a füle látszik,..tovább: HEEEEEj, ha megunom magamat, magam is úgy élek. Aztán kezdik elölről.
"Kicsit rövidítettek a nótán, hogy többször legyen benne a "hej".
Az a legjobb rész.:-)J

 

 

Példaképeim 2009. 06. 19

..Tudom, hogy ezen kiakadsz, de én amúgy bírom Kiszel Tündét, és igen, Pákót is. Sőt, azt hiszem, a legtöbb együgyűnek kikiáltott antiarcot csípem. Az az igazság, hogy nem csak szeretem, hanem példaképeimnek és szellemi vezetőimnek is tekintem őket, minden irónia nélkül.
Meggyőződésem ugyanis, hogy ezek a nagy egyéniségek mindannyian tanítani jöttek minket.

..Úgy értem, a Föld nevű bolygóra..

Persze, látom én, hogy ezek az arcok egy tök másik világban élnek, csak abban nem vagyok biztos, hogy az a világ rosszabb a mienknél. A Kiszelion bolygón például él egy szőke bombanő, szexi naptárral, állandó címlapokkal, operabállal, fiatal férfi hódolókkal, Pákó planétáján pedig egy vicces fickó lakik, cuki akcentussal, csokikukit osztogatva. Egész nap szól a magyarnóta, zene, mulatság, és meg nem szűnő lákodalom az élet. Amikor a világ kikiáltja őket első számú cikinek, vagy a legnagyobb  közellenségnek, ők csak mosolyognak vidáman, megrántják a vállukat és visszarepülnek  planétájuk  boldog,  soha meg nem szűnő fiesztájába. Egy vállrándítással elintézik, akármit fröcsögsz rájuk,  és max annyit válaszolnak , hogy "háde kislány vigyázz..”
Komolyan: jóindulatúak, barátságosak és csak élvezni akarják az életet.
És ami a legjobb, hogy komolyan is gondolják. Személyükben nem csak álspirituális kozsóskodó  bölcsekkel van dolgunk, - teljesen hitelesek a maguk műfajában, a szórakoztatóiparban. Ez az oka annak, hogy ők lettek példaképeim, mert pontosan ezt akarom elérni én is: mindennel elégedettnek lenni, kacarászni,  nem törődni senkivel, és elsősorban a saját bolygómra kerülni a Földről, és ott jobban érezni magam. És igenis, szerintem nagyon bölcs dolog minden bántásra annyit reagálni, hogy háde kislány vigyázz.
Jaja, bölcs. Így, ahogy mondom.

A szomszédságukban talán egy milliárdos, ám szomorú idősödő vállalkozó, netán újságíró él, aki biztosan izgalmas dolgokat ír, üzleti érzéke is páratlan, de az állandó ítélkezés, és a negatív gondolatok eltávolították egy pár fontos igazságtól. Biztosan rengeteg pénze van, és talán  generációk lettek a fogalmazás mesterei a kezei alatt, vagy gyárbirodalmai adnak munkát ezreknek, de egy pillanatra sem cserélnék sikeresnek álcázott, ám negatív pajtikkal az fix. Sőt, még csak nem is szívesen nézem, ha bárki a többieket kiröhögi, vagy ha élete minden hasznossága lelkes segíteni akarás, pontos informálás helyett kimerül és egy-két flegma minősítés kiokádásában.
Érdekes, hogy ha valaki olyan okos, miért nem tudja azt az egyszerű igazságot, hogy ha szándékosan a rossz oldalára fókuszál mindennek, bizony jó eséllyel találkozik depresszió komával.(?)

Azt hiszem, sokat segítene, ha minden ilyesfajta skac megértené, hogy a világ  nem azért nem mondja rájuk, hogy ronda, megkeseredett, pénzhajhász vén trottyok, mert szánalmasan buták vagyunk ehhez, hanem mert a legtöbben nem fókuszálnak arra, ami nem tetszik, és főként nem élvezkednek kegyetlenül mások hiányosságain. Nem csak azért, mert udvariatlan, hanem, mert a legtöbben tudják, hogy mások megalázása elsősorban minket hoz rossz hangulatba, így a legtöbben asszem ezért nem választják az kielégülésnek ezt a formáját.
Butaságokon nevetgélni, saját világot kitalálni, és a világ lenéző beszólásai ellenére is  következetesen ragaszkodni annak minden minket boldogító pillanatához, azt hiszem, egyáltalán nem szánalmas dolog, hanem a legbölcsebbek egyike. Ezért tanítóm és példaképem mindenki, aki boldog , önzetlen és örömteli életet él.
Ha azt mondaná valaki, hogy „oké, de a te mentoraid viszont együgyűek,”,  én azt válaszolnám, figyeld csak meg jobban: belőlük épp azok a  dolgok hiányoznak, amik az életet megkeserítik: ítélkezés, rafkó, felsőbbrendűség, gonoszkodás, nekibúsulás, félelem, borúlátás, satöbbi. Együgyűek, de jó értelemben. Egy ügyük van: a szórakozás, semmivel sem több, de asszem ez az ügy a legtöbb másik ügynél jóval okosabb választás.
Pákóval még nem találkoztam, de Tündi például kifejezetten barátságos jelenség, aki mindig örül, ha lát, mond egy-két kedves szót, és amikor szivatni kezdik, nagyvonalúan hagyja magát, - feláldozza egóját egy-egy jó vicc oltárán a kedvesség, és elfogadás érzéseitől vezérelve. Igen, szerintem  ő örül, ha vicc tárgya lehet, és ezért az alázatosságért hálával tekintek rá, és csodálattal, ez van. Asszem ő tudja, hogy ez neki a hasznossága és nem áll ellen a dolognak.  Ne gondold, hogy nem sejti, ha ő a poén tárgya, azt még egy sünkutya  is észreveszi, ha rajta  röhögnek. Tudja azt ő, kedves kisöcsém, csak nem zavarja és hagyja, hogy szórakozz. Nagyvonalú.
..Szóval csak érdeklődöm: egészen biztos, hogy nem ők az csinálják jól?

Egyszer valaki azt mondta nekem: Tündi egy bolond.
Őszintén elgondolkodtam rajta, és azt kellett válaszolnom: Lehet, de nem zárnám ki azt a lehetőséget sem, hogy csak ő a normális.

És hogy miért gondolom őket legfontosabb tanítóinknak? Elsősorban amiatt, mert a róluk alkotott véleményünk szóvirágainak margarétás csokrétájából egy ismerős arc kacsinthat vissza ránk, ha jól figyelünk, méghozzá a saját, valódi énünk.  A fröcsögés, ítélkezés, idegesség  ugyanis nem a célszemélyekből vándorol a kis ártatlan szívünkbe, ahonnan a szánkon keresztül kiugrik, nem, nem. Hiszen ha a sokat minősített személy sugározná a véleményt, akkor  mindenkinek szó szerint ugyanaz volna minden gondolata mondjuk Pákóról, mint másoknak,  úgyhogy  belül van az, ami kiugrik édes drágajó kisöcsém.
Tükrök.


06.19
pszicho
Aszongya a rádió, hogy pszichológia szakon  egymilliószoros a túljelentkezés. Azért mégis jó, hogy nem jelentkeztem, legalább nem fullad minden baráti beszélgetésem, és házibulim véget nem érő bólogatásba, hallgatásba, hümmögésbe.:)
Bár manapság majdnem mindenki pszichológus akar lenni, ma már látom, hogy vannak azért ennek a szakmának is buktatói. Ez igényli ugyanis a legnagyobb inkognitót, mert ha valaki megneszeli, mivel keresed a kenyered, egyből elkezdi mondani a történetet Sanyiról, hogy igazán nem akar zavarni, de mint gondolsz, ugye, hogy egy geciláda. Aztán úgyis zokogás a vége, majd elkéri a számod, és holnap újra felhív, és elmeséli egy picit pontosabban a Sanyis történetet, mert lehet, hogy nem értetted pontosan, mert tegnap este nem mondta el olyan világosan, meg nagy is volt a zaj, de hogy végül  nem a Marcsi, hanem annak a huga, a műkörmös Bea Sanyimanózta le azon az auguszusi éjszakán, amikor jött az az esemes. És ne haragudj, amiért tegnap ivott, és ő amúgy nem szokott ennyit sírni, és ha megiszol vele egy kávét ma délután, akkor biztosan könnyebben megérted majd a történetet te is.
Nyilván csak úgy bugyog benned a kávézás feszítő szándéka, de ha meg nem iszol meg vele semmit, akkor elterjed, milyen paraszt vagy, és biztos azért lettél pszichiáter, mert akkora paraszt vagy. És sokan panaszkodnak rád, múltkor valakit depressziósnak hittél, pedig skizofrén volt, és félrekezelted, főleg azért, mert egy nagy mocsokláda tuskó paraszt vagy, nem szánsz elég időt az emberre.
Szóval nembiztos hogy minden olyan jó, mint amilyennek láccik éés fordítva.
Persze, nem úgy fordítva, mint az indul a görög aludni és nem is fejjel lefelé.

06.24
Promóblog, jótékonykodás
Megyünk ma jótékonykodni. Messzire, Gyulára.:) Lesz valami közös éneklés az egyik téren egy zongoráért. Még nem értem pontosan, hogy beteg-e a zongora,vagy szomorú, vagy milyen úton-módon segít majd neki az énekszó, de remélem, ott majd kiderül.
Szerintem gyalog kéne érkezni a koncertre, én legalábbis amellett vagyok. Vicces lenne besétálni a saját koncertünkre. Őszinte.:)
Bicaj még jobb.
Mondta anyám, hogy ebben az új magassarkúban olyan vagyok, mint egy dubajba kiszakadt hazánk fia, de mondtam neki, hogy nézze a jó oldalát, várható ugyanis, hogy megbotlok, jöjjön inkább olvasóriporternek, a Blikk fizet érte egy tizest.

Azt mondta, hogy nem ér rá, gyerekre felügyel.
Ja igen, jogos.

Pedig jól jönne most a tizes neki, amikor megszűnt a hely, ahol dolgozott. Épp HR-esként végzett a főiskolán, és nem jut eszébe, hogy egy ilyen esemény feljogosítaná, hogy a szakmai önéletrajza egy újabb bejegyzéssel gazdagodjon:
2009: fotóriporter (Blikk)
Van benne némi túlzás, de a bulvár az ilyen, ha jól tudom.

Vagy elmehetne bloggernek, abból is a minősítgetős fajta legnépszerűbb manapság, ha jól látom. Nekem vicces ez, hogy van, aki  egyszerűen fikázódásra használja a blogot. Hazamegy blogger kolléga, elolvassa a híreket és leírja, vagy belemondja a kamerába, hogy mi van.
Úgy értem azt, hogy mi Van.
Hogy mi az Igazság, a nagybetűs.
Engem egyébként mindig sokkol, ha valaki kinyilatkoztat. Tudod, amikor elmeséli mondjuk, hogy te egy milyen ember vagy…, vagy például azt, hogy ezt így kell, vagy úgy kellett volna csinálni, vagy akár olyasmit, hogy ez így egy hülyeség, vagy épp azt, hogy avilág hogy működik. Mivel nyilván senki sem lehet biztos egyik vagy másik ügy kimenetelében, ezért amikor valaki nem teszi hozzá az effajta véleményéhez, hogy szerintem, az engem úgy lehangol. Lefokozza az egész embert tizedessé. Eltűnik minden kifinomultsága attól, hogy kijelent valamit úgy, hogy nem ad esélyt más megoldásnak. Kicsit olyan, mint amikor valaki szándékosan idegen szavakat használ, az is annyira olcsó. Eleve figyelmeztet az ilyesmi arra, hogy kivel van dolgod.
Igen, azt hiszem, egyszerűen léteznek bizonyos kiegészítők, tárgyak, és viselkedési formák, amik egyértelműen igazolják, hogy tulajdonképpen igazán nagy bárdolatlan tahóval van dolgod. Ilyenek az idegen szavak, a kinyilatkoztatások, a túl sok csillogás,a libamáj, márkafeliratok a ruhán,az operabál és a nagyon távoli ám eseménytelen tengerparton való nyaralás. Az én szememben mindegyik inkább erőlködés, mint valódi menőség.
(Ja a libamáj? Az opcionális. Amiatt került fel a listára , -de felhozhattam volna a kaviárt is- mert mikrominimális aggyal is  könnyű elkészíteni és akinek van pénze, azt nem érdekli, hogy étteremben villogjon vele, mivel otthon is mindig ezt tolja. Aki igazán elegáns és gazdag az inkább olyasmit kér, amiben a meló a sok és nem a pénz. Figyeld csak meg: a taplók mindig drága dolgot kérnnek az  étteremben.
..de persze csak szerintem és egyébként is térjünk vissza a fikablogosra.

Egy pár napja figyelem az ilyen blogokat. Várom a csattanót. Egyelőre nem történt semmi. Minden nap megnézni a híreket és, minden egyes hírt ugyanúgy kommentál: lenézően, kiröhögősen. Nagyjából mindegy, mi történt, valaki biztos, hogy nagyon nagy szerencsétlen hüye a sztoriban. Nagyjából ennyi az egész blog: „Ez és ez történt ma. Iiiigen? hát ez szánalmas. Hát ezek idióták! Kedves XY! Há normális vagy te? Hát nem alacsonyodok le addig, te kis fíreg, hogy a nevedet a számta vegyem, te szánalom! Te pofázol a Putrinka utcából te mocskos dubajos?!!„ -hogy mi a hír, az ritkán derül ki, de az minden esetben fix, hogy akiról szó van az nagyon szánalmas kis pondró, és amit csinált az nevetséges.

Persze, véleménye mindenkinek lehet, de ettől az egésztől szerintem a blog írója picit kiszámítható lesz. Nem izgalmas, intelligens, széles látókörű ember, aki közvetít és épít, hanem a megkeseredett fikagép.
Valami nem jött össze, és akkor kipécéz valami aktuális eseményt, vagy egy olyan celebet, akihez nem fűződik érdeke, és kommentálja valahogy, aztán meg szerintem azt várja, hogy megcsörren a telefon, és tehetségét elismerve valaki beleszóljon: „Jóska István vagyok a Heti hetesből. Elnézést a bocsánatért drága főherceg őszentsége , de maga lángelme, maga zseniál! Maga a fikakirály, kérem, jöjjön el hozzánk egymillióért. Holnap van a felvétel, szenya is lesz, sminkes, vodka. Jöjjön el, maga zseni, maga Sok, maga Kiválaszott. Engedje, hogy megcsókoljam azt a csodás kezét, kérem, adjon az életemnek új értelmet ezzel!”
És akkor az illető válaszolna, hogy figyelj ide te ganaj, én annyira lenézem azt a műsort, és okádna egyet és akkor azt válaszolnák  neki, hogy kéééérem,de lécii, de  tegye meg ezt a szívességet, mert az országnak szüksége van erre a látásmódra, és nézze el nekem, hogy megszülettem drága bíboros úr, és az emberek úgy sóvárognak, és kérem, és akkor nagy nehezen belemenne.
Ha női lapba írnék, az előző gondolat üzenetét a következőképp foglalnám össze:
A fikázódás gagyi, az elfogadás menő.
Az ítélkezés ciki, a cukiság trendi.
A sértegetés vasalt, kékesfekete haj sok lakkal, a kedvesség mézszőke tengerparti lokni.
Jaaaa, és azt már korábban akartam mondani, hogy amikor egy sztár örökbe fogad egy koalamacit, akkor az lemezpromó. Olcsó, de sajna az.
Ugyanis, ha az illető sztárnak oly hatalmas ingerenciája volna csak úgy, lemezmegjelenés nélkül örökbe fogadni egy óriási nagy vizilovat mondjuk, akkor fogná magát , venné a kabátját, villamosra szállna, és odabattyogna Túlcsorduló szeretet ucca nyolc per bébe. Megnézné az állatot, lefotózná és könnyek közt is merné fel benne karmikus létfeladatát. Egymás nyakába borulnának az állattal (kivéve csótány, medve, kígyó) aztán örökbe fogadná a picit, ötezer plusz áfa és elballagna. Otthon meleg szerettel gondolna a kis vizilóra, és gyakran vinne neki snecit, vagy mit esznek ezek.
A kamera eszébe sem jutna ebben a szeretetteljes hangulatban.

Amennyiben azonban lemezpromóról van szó, összeül a kiadó, management, ki hogy hívja a régi osztálytársait, és unokatestvéreit, akiket e célból alkalmaz, és megbeszélik, van-e kedve az illetőnek vetkőzni, váratlanul utcán koncertezni, összejönni Benkő Danival, vagy valamelyik veterán mentalistával.
Amennyiben mindre nem a válasz, a kávéházi meeting befejeződik, és a management-vezérigazgató alelnökminiszter „picsába, marad a jótékonykodás”-felkiáltással újabb fröccsért szalad.

A lényeg, hogy a sajtó akkor van ott bárhol, ha hívják, és akkor hívják, ha reklámozni kell valamit, vagy valakit, még akkor is, ha a jótékonykodás, vagy egy újabb családi dráma piros szalagos csomagolópapírjába van öltöztetve a dolog.
..csak hogy mindenki tisztában legyen vele.:)
Vagyis nyilvánosság előtt jótékonykodni nem mindig olyan jó.

Kivéve üzletileg.:)J
Ettől függetlenül megyünk ma jótékonykodni. Messzire, Gyulára…

 

13:30 DUBAJ
Na, ma a dubajozással van tele a sok lap.
Egyébként nem értem, m miért ne lehetne prosti bárki? Miért olyan gáz mondjuk dubajozni? Szerintem letagadni sokkal gázabb, főleg, ha nyilvánvaló. Lehetséges, hogy végül  szimpi lenne az a celeb, aki a nyilvánosság elé állna és elmondaná miért alakult így az élete.  Nekem egy-két jó érvvel könnyen be lehetne adni, miért jó ez, sőt érvelni sem kéne,tudom én.  Mindenesetre jópofa  lenne őszintének lenni.
Például előjöhetne valamelyik pléjmét  ezzel: "Emberek, nehéz világban élünk, és mindannyian gazdagságra vágyunk spirituális, és a szó szoros értelmében egyaránt. Tudják, ez is egy szakma, amire igény van, és már számlaképesek is vagyunk mi, prostituáltak. Be kell, hogy valljam, nem vagyok intellektuális típus, én nemigen szeretem a könyveket, és nem túl sok sikerélményem volt az iskolában sem. Szép lány voltam a suliban, eleve utált az összes csaj. A fiúk egy része megkapott, a többiek gyűlöltek, butának neveztek és kitaláltak mindenféle híreket arról, hogy megkaptak. Fiatal voltam, és fogalmam sem volt, hogyan kezelhetném a helyzetet, hiszen élveztem, hogy végre sikerem van valamiben, még akkor is, ha az orális szex az. Volt nekem eleinte civil munkahelyem is, de abból általában az lett, hogy ha akartam, ha nem , össze kellett jönnöm a főnökkel. Mivel nem akartam családokat tönkretenni, elhatároztam, hogy az lenne a legjobb, ha eleve olyan szakmát keresnék, ahol az a feladat, hogy összeszűrjem a levet valakivel. Akkor az egyik barátnőm elém állt, és azt mondta: menj el dubcsiba szercsit próbálni. Egész életedben ribcsinek tartottak, miért ne élhetnél ebből? És akkor jött Dubaj. Tulajdonképpen kényszerpályán vagyok.Kérem, emberek, értsenek meg, huszonévesen ne várják tőlem, hogy Buddha bölcsességével éljem az életem. Ha őszinte vagyok, akkor az a helyzet, hogy ebben a pillanatban minden örömöm a dubajozásban, és az abból vásárolt utazásokban, ékszerekben van. Vagy azt gondolják, olyan jó folyamatos bűntudattal élni, félve a lebukástól? Igaz, dubajozok, kéthavonta kijárok egyszer. Ez a munka nagyon jól fizet, és meg kell, hogy mondjam élvezem is. Kérem, higgyék el, ha valamit rosszul teszek, azért én is megfizetek majd, még az is lehet, hogy megbánom, hogy pénzért árultam a testem. De most jól érzem magam , és önöknek is csak azt tudom javasolni, a viszonlátás."
Én nem azt akarom mondani, hogy frankó Dubajozni, kinek az, kinek nem. Hanem azt, hogy szerintem semmi gond nem lenne azzal, ha bárki "kaminautolna" vele. Egy ilyen őszinte vallomást mindenki elfogadna , az azt hiszem, sokan igyekeznének megérteni, mi lehet mögötte. Akinek erkölcsileg belefér, úgyis megteszi, ha mások felhúzzák magukat rajta, akkor is. Aki pediglen annyira irtózik mindettől, az még hálás is lehetne a ribiknek, hogy elvégzik helyette a piszkos munkát. Én amúgy úgy félnék elmenni, netán elkapnék valami écet.
Hozzáteszem, is kapnak mindenfélét, szóval nyilván nem álommelóról van szó, mivel ahogy olvasom a védekezés ebben a műfajban nem felfelé dob az árakon, nem mintha egyáltalán bevállalná a kuncsaft a gumit. Hallottam egyszer egy olyan orvosról, akinek prosti páciense van (lehet, hogy mindegyiknek van, nemtom) és rengeteg betegséget felsorolt, amikkel folyamatosan kezeli őket. Persze a gombák, fertőzések, mittudomén még oké, de az ezek miatt, és fogamzásgátlás céljából hosszasan szedett gyógyszerektől teljesen tönkremegy a májuk, plusz sokszor gyerekük sem igen lehet a későbbiekben, vagy minimálisra csökken a lehetősége. Szóval, ha az ember belegondol, még a végén megszereti azt a jó kis teszkós melót..
Jaaaa, noch dazu az sem lehet kellemes, ha az ember mindennapjaihoz félévente hozzátartozik egy kedélyes kis AIDS-szűrés, plusz az utána várakozással eltöltött idő. Gondolom ezek azok a napok, amikor minden csaj megfogadja, hogy soha többé, vagy legalábbis mérleget von a jó és rossz dolgokból.Gondolj bele, milyen lehet védekezés nélkül összeállni mindenkivel, aztán várni, hogy mit dob a gép: volt-e köztük AIDS-es, vagy nem. Hát minimum kalandos kis meló ez, és változatlanul nem hiszem, hogy elítélni kéne a csajokat, szerintem inkább tsizteletreméltó, hogy egy-egy idegen csávó egyestés szórakozásának oltárán az egészségüket és későbbi családi életüket is feláldozzák. Én biztos nem lennék képes ilyen alázatos megnyilvánulásra.
Ennek talán az lehet az oka, hogy szerencsére az első 20-23 évben  nem volt jelen a pénz az életemben, ezért nem gondolom, hogy lehetetlen nélküle élni.
Szóval szerintem simán bevallhatnák a lányok, hogy mivel fogalkoznak, a hozzám hasonlók biztosan nem néznék le őket, mert mi tudjuk, hogy modern, felgyorsult, szexközpontú világunk szimbólumai és hősei  ők. Huszonegyedik századi gladiátorok, akik végül az életüket és boldogságukat adják a szórakoztatás oltárán.
A másik meg, hogy úgyis mindig az igazság a legjobb érv. A helyzet ismertetése. Ha igazad van, nem létezhet jobb érv, mint felvázolni azt a szitut, amiben éppen vagy. Józsi. te most azért ordítasz velem, mert amikor elmentem neked cigerettát hozni, akkor tovább maradtam öt percnél…
Ennyi.
Jusson eszedbe, ha legközelebb vitatkozol valakivel.:)

 

16:06
Dedurva. A szomszéd kocsiból lesben fotóztak az Interspár-parkolóban. Ilyen még sosem volt, de kiszúrtam. Mondtam, hogy nem kaptok érte lóvét az újságoktól, és mondta a csaj, hogy nem is azért. Érdekes módon egyből tudta miről van szó..:)
Szívesen elmagyaráztam volna, hogy ez nem értékes fotó, mert ha jól tudom nem ütöm rajta egy rendőr fejét, úgyhogy nulla forint plusz áfa, de aztán rájöttem, végülis fotózzon le, oszt kapjon érte pénzt. Nem fáj az nekem.

06.25 MESTER
Utasi Árpi is hentes lesz, lehet, -azt olvastam ma. Na most szerencsére nem tartozom azok közé, akik bulvárhírekről terveznek hosszú távon blogolni, így felmagasztalva azokat életük legfontosabb eseményei közé, mégis eszembe jutott valami.. Hogy egyetértek. Inkább egy jó koraesti csontozás,  filézés mint egy újabb sznoboskodós celebgála. Az nem Utasi hibája, hogy tehetséges pici cukibaba, mégis tanulnia, meg dolgoznia kell. Senkinek se a hibája az.
Sőt, tanulni nem olyan rossz, amikor már az ember választhat, mert túlélte az első 12 ezzel töltött évet.
És akkor még azt nem is beszéltük meg, hogy van az országban negyvenmillió jogász, épp kilencvenszer annyi, mint amennyire szükség volna. Ennek következtében mindenki hajkurássza  az ügyfeleket, így kénytelen a doktorember mindenkit jó olcsón elvállalni. Lehet, hogy szívesen specializálódna mondjuk internetes pornósgyilkosságokra, de ha uncsi válásból több van, akkor azt kell csinálni. Persze, ez ahhoz vezet, hogy nem igazán van alkalma az embernek elmerülni egyik szakirányban sem, csak sodródik, így könnyen lehet belőle olyan ügyvéd, aki igazán nem ért semmihez. Stressz, idegesség, kevés ügyfél, asztalosból meg nincs egy jó, megbízható.
Meg piktor, meg burkoló, meg ács sincs. Alig vannak igazi mesterek , és ha azok, akkor megbízhatatlanok, mert sok a meló, késnek, művészkednek, miközben az ügyvédek egyre alázatosabbak. Bezony, most már nem a doktor úr a főnök, hanem a mester. Hazamegy professzor úr őexellenciája, és nekilát kávét főzni a Mesternek, és kénytelen Faszosjaninak hívni, merthát ehhez ragaszkodik, ez ragadt rá még a seregbe’, és hát  olyan nagyon nehéz egy jó szakembert találni ugyebár..
Úgyhogy fordult a kocka , fiatalok, és csak szólok, hogy szerintem gazdaságos vóna  észrevenni. Miniszterelnök úr hazafelé lehetséges, hogy azon gondolkodik, mit is lehetne tenni annak érdekében, hogy a Mester jobban érezze magát. Beugrik egy pár virsliért, és munka után még együtt szidják a Terit néhány kőbambi mellett. Akárhogy is dolgozik, akármilyen allűrjei is vannak, kidobni a Mestert nem lehet, szájenszfiksön, öngyilkos merénylet, inkább a válás. Nő sok van, mester kevés. Mester, nagybetűs meg még kevesebb. Ráadásul a jók nagyon drágák, mert okosan rájöttek, hogy ha olyan szakmát választanak, amit másnak derogál megcsinálni, akkor elég jól kereshetnek. Szóval asszem picit jobban döntöttek, mint az öltönyben feszítő, negyvenezerért untakozó ügyvédbojtárok. Persze, ha valakinek mondjuk az angolszáz jogrendszer az élete, vagy  minden szabad percét bűnesetek tanulmányozásával tölti,  és izgatott, amikor átlépi a bíróság kapuját akkor nem kétséges, hogy jó úton jár. (Vagy rab, mert az utóbbi kettő  rájuk is igaz.)
Én azokról beszélek, akik a DR-cimke miatt indultak el ezen az úton. Ha a gyerekeim nem tudnák, hogy mihez kezdjenek felnőttként, és a tanácsomat kérnék, mivel üssék el az időt, ha nincs kedvük tanulni, biztos valami jó fizikai munkát ajánlanék nekik. Nem szivatásból, hanem épp a könnyű siker elérése miatt. Ha például falat festesz, egyből ott az eredmény, könnyű jól csinálni, lehet vele keresni és közben tűnődni azon, hogy mi az élete vágya az illetőnek. És ha netán megmarad az ember a mázolásnál az is jó.  
Ha tehát az ember szeret inni, fütyörészni, haverkodni, egészen biztos, hogy a szobafestésre teremtette az élet, és el kell árulnom, hogy így vagy úgy el tudja majd végezni a közgázt, de megígérhetem, hogy nem fog élvezetes, és jó zsíros melót találni, főleg nem olyat, ahol fütyörészni, és haverkodni is lehet. Ha az ember sokat késik, és olyan nagyotmondó forma, akkor pediglen a legjobb választás az asztalosszakma, és akiben könnyen összegyűik a feszültség, mörcsendájzing prodzsektmenedzser helyett jobban teszi, ha hidegburkolónak megy, -ott aztán lehet ütni-verni. Akinek fontosak a haverok, a kocsma, slágerrádió, és szívesen spórolna a konditermen, menjen kőművesnek, az a meló egész napos kocsmázás, aki pedig szeretne izgalmas, akciódús életet, menjen vízvezetékszerelőnek, mer ottmeg bármikor jöhet riasztás és kalandos kis hajnali csőtörés formájában.
Szóval nem olyan hülyeség a nóta a juhászról, akinek "jól megy dolga, egyik dombról a másikra. Terelget nyáját, fújja furulyáját, bú nélkül él világát. " Semmi stressz, előléptetés, ügyfelek utáni rohangálás, mer ház gyerekik, mindég lesz, abba dolog mindég lesz, csirió!"

 

11:34
GYES
..Nemtom, ki volt pontosan, aki kitalálta, hogy GYES –t csak két évig osszák, de azt sejtem, mi történhetett. Elgondolkodott, hogy „na, kitől vegyünk el srácok, ezekbe a szar időkbe?” Valami balfasznak gondolt vidéki kisgazda talán bepróbálkozott a régi nótával, hogy „vegyünk el a gazdagoktól”- erre lepartizánozták, felakasztották, megrugdosták. És akkor felállt okos, és azt mondta: Szerintem a kismamáktól. Ott ülnek a seggükön három évig?  Mit csinálnak azok? Kéne menni dolgozni, nem otthon szórakozgatni, nézni a Csakcsajokat meg szüldösni a kölköket! Mit képzelnek azok is, meg a nyugdíjasok is!? Na, mivel nincsen gyerek Magyarországon, ezért arra gondoltam, hogy aki mégis bevállalja, azt jól szivassuk meg. Tudom, hogy nem értitek, gyerekek, de megvan  ennek is a romantikája. És akkor még az is eszembe jutott, hogy a nyugdíjkorhatár legyen 190 év, és aki még azt is kibírja, azt adóztassuk meg, kezdjük a Mikulással. „
És akkor jött a vivát és hogy ez valóban logikus, következetes, építő, elfogadható.
És akkor megszavazták, és kimentek a nemdohányzóba cigizni és betoltak még egy uccát.
Gyes, plusz családi pótlék együtt 50.000 kb, nekem például. Észre sem veszem, amikor megérkezik, de azért jó, hogy van, ez tény. Mindezek ellenére nem sok, az is biztos, ezért szívesen elkísértetném magam "gyescsökkentős" úrral, hogy akkor itt van ötven rongy, menjünk el vásárolni édes kisöcsém. Olyat játszunk, hogy én vagyok az anyuka, te meg apu, aki nagyon boldog mert most rugták ki valahonnan és tetemes ideje szabadult fel. Ja, és van egy pici gyerekünk, és most elmegyünk egy hónapra bevásárolni, aztán a postára befizetni a rezsit, enni meg abból kapsz, ami marad. Veszünk akkor aszongya hogy két bérletet, aztán 2 csomag pelenkát, popsikrémet egyéb babadolgokat, marad mondjuk plusz 30.000. Akkor légyszi ugorj már be a postára befizetni a hetvenezres fűtést, meg az albérletet ami  hatvan, és az autó törlesztőjét, az negyvenhárom. Jön majd az áruhitel a mosógépre meg a hűtőre, meg holnap jön a gyorskölcsönös a törlesztőrészletért, úgyhogy legyél már otthon, bár van ebben némi irónia tekintettel arra, hogy munkanélküli vagy..
Jó, tudom én, hogy nem megélni van a GYES, és azt is, hogy sok országban még ez sincs, és jó, hogy jár, de így nem lesz több gyerek az országban, az fix. Ennyire azért nem szeretjük a kalandot.

19:30 MINIMAX, GRAMMY, MŰVÉSZET
Na most az van, hogy én nem nézek tévét, csak Minimaxot, ami nyilván nem egészen saját döntés volt. Ezzel kapcsolatban szeretném értesíteni azokat, akik tisztelnek és szeretnek, hogy ha egyszer elbúcsúzom az árnyékvilágból, annak két oka lehet. Az egyik, hogy teljesítettem spirituális küldetésem, a másik a Minimax induló. Életemben nem fájt a fejem még szerintem soha, de ettől azt hiszem, agyfaszt kaptam. És szeretném elmondani, hogy nem a dallal van a baj, hanem a mennyiséggel, mert én aztán mindenképpen  tiszteletben tartom a művészi szabadságot, és egyáltalán nem zavarok meg senkit alkotókedvében, még véleménynyilvánítással sem, de mint tudjuk: jóból is megárt a sok.
Egyébként arra gondoltam, hogy mi lehet ebben a helyzetben mégis a csodálatos, és akkor eszembe jutott egy olyan punkegyüttes ötlete, amivel fel lehetne dolgozni ezt a számot, meg a Thomas a gőzmozdony zenéjét punkba, meg más meséket. Énekelnék ilyet olykor.
Majd amikor kérdezik a gremin, hogy "éés milyen zenékből táplálkozott drága világsztár asszony?", akkor majd mondom, hogy figyelj, hát nem vagyok egy nagy imidzsépítő, úgyhogy megmondom az igazat. Kezdetben Halász Jutkás voltam, Judy Fisher.. junó.. aztán jött Szandi, vagyis Sandy, majd őket szorosan a Pokolgép  (Hellmachine, Ladies and gentleman..) és a Moby Dick követte. (Jaja, lehetett valahol egy kisebb törés a gyerekkoromban). És akkor junó felnőttem, és jöttek az igényesebb zenék, és lassacskán megszerettem mindent, és eljött a tetőpont. ..És mint tudjuk azt nem lehet fokozni, és így jutottam el odáig, hogy a Thomas a gőzmozdony, és Postás Pet és macskája Jess legyenek a legnagyobb ihletőim. És akkor mondaná a riporter, hogy ááá, és hogy well, és megkérdezné, hogy mit viselek ma, és akkor mondanám, hogy estélyit drága kisöcsém.
Így képzelem az első Grammyt.
Már régen gondolkodtam azon, hogy mi az ami valóban művészetnek nevezhető. Merthogy mi van akkor, ha én nem értem, amikor a NY-i kiállításon, Mr érdekesnevű  elvont kortárs  képzőművész fog egy vásznat, és belenyom mustárt, meg fogrémet, és akkor az a kép címe, hogy "Világvége", és akkor tapsolnak a sznobok, és egymillió dollár, és én meg nem tudom, hogy mi történt az imént.
Gondolom ilyenkor az van, hogy senki nem mer szólni, hogy nem érti.
A sznoboknak szeretnék üzenni, mert ők biztos nagyon nehéz helyzetben vannak, mert nehéz lehet nem tudni, hogy valami tetszik-e vagy nem. Na most szerintem csomó dolog lehet művészi alkotás, még akár egy beszólás, egy újságcikk is. Meg egy csomó dolog nem az, még akkor sem, ha minden körülmény arra utal, hogy igen, és még pezsgő is van, meg kamera is. Mert az én világomban a művészetet a semmitől egyvalami különböztetheti meg: az üzenet. Met rajzolhatok én orrba szájba, és még egy jólrajzoló is rajzolhat orrba szájba, de attól az még csak kiscica lesz gombolyaggal, nem műalkotás. Meg lehet az ember a Megasztár legnagyobb csudája, de attól még a la Bamba, az la Bamba, és a lagziba való, nem a díjátadóra. Ha nincs üzenet, akkor az illető nem művész, hanem énekhang, rajzoló, versmondó, úgycsináló.
És akkor mondhatnád, hogy mi van akkor, ha Esztike hülye, és van üzenet ugyan, de nem érti. Akkor azt válaszolnám, hogy abban az esetben sem Esztike hülye…
Ugyanis, ha a műalkotás alapvető eleme, feltétele  az üzenet, akkor a készítője nagyságának mércéje az, mennyire nagy tömegekkel tudja azt megértetni..
..és nem az, hogy milyen nagy tömegekkel nem…J

06.28.
Én annyira bírom, hogy sehogy sem sikerül a díjátadókat uniformizálni! Meg az is tetszik, hogy a cometesek nem ragaszkodnak semmilyen dress-code-hoz, bár azt hiszem, inkább csak feladták, még mielőtt bevezették volna. Ami  Amerikában természetes,  vagyis a szmoking, és valami unalmas esélyi-párosítás, az itt mostanában nem lesz divat. Bár a sok modell és gruppie nagyon igyekszik, de azt hiszem, itt nem lesz estélyi-forradalom egyhamar. Egyébként nem is kell, mert olyan sok mindent kifejez, hogy miben jelensz meg,annyi mindent lehet vele üzenni, meg nem üzenni is, és szerintem kedves gesztus, hogy nem várják el a művészvilágtól, hogy alárendelődjön bármilyen szabálynak, hanem azt mondják, gyere el, és ha szaros gumicsizmában jössz, akkor érteni fogjuk, és bejöhetsz akkor is. Én nekem jópofa volt Király Viktor a szmokingban, és Tóth Tibi a farmerben, és én sem élvezném, ha lenne egy bulim, és valaki épp a tűsarkúja miatt lenne rosszul benne. Nekem öltözködés szempontjából tetszik ez a kavalkád, Nyújorkot üzen és nem Vatikánt.
Mindezt többek között annak tudom be, hogy mi már valahonnan sejtjük, hogy manapság a határok feszegetésén van a sor .
Megmondom, miért: azért, mert a jó világ felé a következő lépés az ítélkezés megszüntetése, és ahhoz, hogy a tűréshatár kiszélesedjen, majd eltűnjön, ahhoz rengeteg Maria Geronazzo, Lakatos Márk, indigógyerek vagy kalocsai tetkó kell. És ha nem megy az elfogadás, nagyobb lecke jön, például armstettenirém-formájában. Márk egyébként nagyon jó fej.
06.30 KGB
Mesélte Tomi, hogy volt egy csaja, akinek picit rossz természete volt: gyakran hisztizett, verekedett, mindennel baja volt, agresszívkodott, tört-zúzott, és még félre is lépett olykor. Imádta, ha balhé van, őrjöngés, és ezért gyakran tett is, legszívesebben a nyilvánosság előtt, úgy alakítva a dolgokat, hogy a másik fél jöjjön ki belőle rosszul, támadóként. És akkor mondta neki Tomi, hogy ez nem lesz jó így. És akkor a csaj mondta, hogy dehogynem lesz, és folytatta tovább a sok ilyesmit, hisztériát, féltékenykedést,rombolást. És akkor Tomi várt türelmesen sok-sok éven át, és egyszer csak mondta, hogy akkor most elmegy.

És a csaj azt kérdezte, hogy „DE MIÉRT?! Miattam?”
J
Nagyjából ennyi a történet. Mondta persze Tomi, hogy jóóhogy miattad, de a csaj azt hitte, hogy egy másik nő van a dologban, és a mai napig azt hiszi.
J

És akkor Tominak volt egy együttese is. Énekelt és gitározott, és csak azt láttam, hogy egyedül, lelkesedésből, megírta, meghangszerelte a tökéletes lemezeket, akkor is, amikor a többiek kocsmáztak közben. Imádta ugyanis csinálni, még akkor is, ha nem az ő álma volt, és nem is a műfaja, de örült neki, hogy mennyire fog majd tetszeni a fiúknak. Aztán megcsinálta a videoklipet is teljesen egyedül, persze minden ellenszolgáltatás nélkül, lelkesedésből. Eszébe sem jutott kérni érte semmit, pénzt, vagy köszit, semmit. Ő ilyen. Míg a többiek sofőrrel jártak, ő Gyuláról, a saját autójával ,a saját pénzén vezetett a bulikra, ahol végig észnél volt, valamiért mégis megalázták állandóan. Soha senki nem volt rá kíváncsi, nagyjából csak annyit tudtak róla, hogy egy jó gyerek, akire mindent rá lehet bízni, mindent bevállal, mert szereti csinálni. A gázsikból ő kapta  a legkevesebbet, és ha megkérdezte miért, akkor nagyjából az volt a válasz, hogy „miért vagy olyan anyagias, Tomika?”. Aztán láttam, hogy egyre megalázóbb helyzetekbe keveredik: amikor reggel hatkor, félálomban vezetett haza a minuszos buliból, akkor kiröhögték, hogy „miért kell olyan messze lakni”, és amikor mondta, hogy ez így nem lesz jó.
És akkor a többiek azt mondták, hogy dehogynem és amikor „hisztizett” vagyis beszélni próbált velük,akkor rácsapták a telefont. Aztán jobbhíján sms-ben közölte, hogy akkor ő elmegy.
Erre a következő héten a leghallgatottabb rádióműsorban a csapat megmaradt fele bejelentette, hogy Tomi sms-ben szakított velük, és persze ízekre szedték, leszemetezték, lefikázták. Nyilván senki nem hívta fel, hogy elmondhassa mi történt az  ő oldaláról.
Mindezek előtt amikor Tomi nemzetközi díjat kapott, többet is, persze nem örültek, vagy gratuláltak, csak azt kérdezték , hogy "ugye azér nem lépsz le?" És innentől a sofőr (aki a csapat főnöke volt) Bé-kategóriás celebnek hívta. Aztán amikor mondta, hogy „így nem tudok maradni, akkor mondták hogy oké, pótólunk, és amior kiderült, hogy továbbra is Tomi számait akarják járszani az új taggal..”, akkor megintcsak kiröhögték, hogy „nem baj, mi meg eljátsszuk nélküled is, hülyegyerek. Az együttes a mienk”.
Na hát így láttam én ezt a történetet.
Jaaaaaaaa és még azt is megkérdezték,  MIÉRT lépsz le?I! Ki befolyásol téged??
Furcsa  hasonlóság az előbbi csajos történettel…J
Hát srácok, rejtély, hogy ki lehetett. Ki akarna szabadulni ebből a mesebeli szituációból?
Tudom, hogy hihetetlen, de nem én biztattam.
Sajnos nem tudom magamra vállalni, nemtom felmenteni magam. Ne a saját kapcsolataitokból induljatok ki, hanem egy olyanból, ahol nincs hazudozás, befolyásolás, hatalom. Vannak olyan emberek, akik bele sem mennének olyan kapcsolatba, hol főnök van, és hatalom. Mert szerintünk az munkahely.
Nem kérdés, hogy ezek  után, ha mégis én vezényeltem volna, biztosan hasonló lett volna az eredmény.
És én is  azt hiszem, hogy Tomi  jól csinálta, mert amikor gáz volt, és megalázták, megpróbálta elfogadni. Aztán megpróbálta megbeszélni, és mivel nem lett eredménye, megpróbálta elengedni. Nem tudom, hogyan lehetett volna jobban csinálni. És amikor hívta egy gitáros, hogy őt hívták utódnak, azt mondta, hogy ha kell valamiben segíteni, akkor szívesen.

És amikor újra találkoztak, akkor köszönt, normálisan, még akkor is, de neki nem köszöntek, csak annyit, hogy „itt van a régi gitárosom”..
Mert nem csinál úgy, mint az ovis kislányok, ha elveszik tőlük a Barbit.
Báár, ez nem jó példa, mert az ovisok előbb-utóbb rájönnek, hogy a Barbiért adni kell valamit. És ha semmijük nincs, akkor adnak valami jelképeset.
Mondjuk tiszteletet.
Nem én voltam fiúk, hanem ti.

2009.07.2. AZ IGAZI SZERETETKEDŐK
Az elmúlt napokban voltam néhány forgatáson, ahol mindig szóba került, hogy milyen áldatlan állapotok uralkodnak a zenei világban, mert kevesen veszik a lemezeket, és annyi előadó van, hogy mindenkinek kevés a koncertje, vagy kénytelen alacsonyabb áron járni haknizni, de szar, de szar, ja de szar a popsztároknak..
Hát ez is igaz.

Én azért végig arra gondoltam, hogy nem merek közbeszólni, de igazából azt gondolom, hogy ennél jobb nem is történhetett volna a zenében, zseniális a rendező, akárki legyen is az.

Egyrészt  azért, minden, ami történik, fantasztikus, ezt már eldöntöttem, másodszor meg tényleg nagyon, de nagyon jó így.
Semmi nem állandó, hanem hullámzik fel és le, be  és ki, kicsi és nagy, divat, nem divat, születés, elmúlás, satöbbi... Ennek megfelelően, amikor telítődik valami, üresedés következik, és a rossz idők után meg jók jönnek majd. Szerintem most csak arról van szó, hogy egyszerűen tele lett a szakma a diszkólázból visszamaradt szereplőkkel, későbbi rokkerekkel, megasztárokkal, tinisztárokkal, romantikus, családos, pocakos gengszerrepperekkel. Ezzel egyidejűleg mindenki jókat harácsolt a haknikból, a tévék a tehetségkutatós-szavazatokból, tátogószenekarok a bulikból, elérkezett a hegy teteje, nem lehetett már többet elvenni a közönségtől, nem lehetett többet kivenni a szakmából...
És akkor azt mondta a Sors, hogy tisztogatás, igazságoskodás következik. Most a közönség jön, nekik kell kapniuk, kiadóvezetők hátra, zeneszeretők, előre. Csángó brékesek meg szevasztok, de ezt már csak én teszem hozzá.  Az Élet inkább úgy folytatta magában, hogy egy picit úgy  intézem, hogy ne érje meg csinálni, és akkor majd csak azok maradnak a zeneiparban, akik nem üzletemberek, hanem zenészek, akik akkor sem nyitnak butikot, kocsmát, ha pillanatnyilag abban van a pénz, hanem kénytelenek itt maradni, mert máshoz nincs kedvük.
Hozzáteszem nem tartom nagyobb hősnek azokat, akik életük végéig egy munkahelyen nyomják azoknál, akik sokféle dologban megtalálják a hasznosságukat. Mindegy, hogy maradsz e a jelenleg nehezebb zenei világban, vagy kilépsz valami neked való miatt. nem jobb, aki marad, csak elszántabb ebben, míg mások meg amabban. …Az élet ezekkel az eseményekkel nem lesúlyt, hanem segít a döntésben.

És akkor ez van most. És ez mindenkinek tök jó. Aki nem elég elhivatott, hanem inkább másba kezd, annak talán sosem lett volna mersze kilépni a diszóhaknikból, pedig lehet, hogy kiváló némettanár, butikos, vagy szusipincér, óvónő lesz eztán. És aki meg elhivatott zenész, annak asszem voltak már nehezebb idők is a nyakán, mint a mostaniak, gondoljunk csak bele.
Tudjátok, miért?
Ugye mostmár értitek, miért voltak azok a szar idők régen? Az ottlakások, az ötvenesszámolgatások, a stoppolások, az üvegvisszavivések,  meg a sok hasonló. Azért, hogy most képes legyél megrántani a vállad, és kívülről nézni, hogy mi van.
Ha nem volt ilyen idő az életedben, kolléga, az nem rossz vagy jó, csak szerintem az élet nem készített fel ezekre az időkre, méghozzá azért, hogy ne tudd elviselni, mert valójában titokban te egy csodálatos hideg-melegburkoló vagy.
Vagy sajtós, vagy vállakozó, vagy más, azt nemtom, csak azt, hogy minden jól van kitalálva, higgyétek el.

Kozsót hallottam tegnap az egyik reggeli rádiós műsorban , csak úgy özönlött a szeretet a kocsiban. Mondtam Tominak, hogy ne lepődjön meg, ha kikapcsolom, ha Balázskáék nagyon bántják a srácot, mert én azt nem hallgatom szívesen, de legnagyobb megdöbbenésemre erről szó sem volt. Kozsit a legnagyobb jófejnek kiáltották ki, amiért bement, persze ez túlzás, de asszem túl jól jött ki belőle a srác, és mert hobbiszinten élvezném, hogy megvédem, de most nem ő volt az áldozat.
Hanem mindenki más.
Olyanokat mondott például, hogy a tehetségkutatók sztárjai címlapon vannak slágerek nélkül. Na mondom ez aztán a fájdalmas esemény, ráadásul épp a legjobb helyen mondod el barátom, hogy nincsenek magyar slágerek, talán a rádióban felugrik valaki, aki felelősnek érzi magát miatta, és gyorsan felhív, hogy „drága művésznő, hol tisztelhetjük a kedves legújabb számát megvásárolni méltóztatni?”  .
Meg azt is mondta a Zsolt, hogy utána kell csinálni azokat a nagy eladásokat.

Nem a jó dalokat.

Nem a fasza hangszerelést,
igényes zenei megioldásokat,

nem is az ötleteket,

vagy a zseniális szólókat.

Nem az elégedettséget, a boldogságot, a tehetséget, a hasznosságot, hanem az eladást.
..és  nálam itt bukott le Kozsi örökre..

Minden tiszteletem az övé és az eladásaié, és tévedtem is, mert eddig azt hittem, hogy a srác kattant, emiatt hadovál ennyit a szeretet nevében, és a közönség, picit viccből támogatja ezt a szegény vinetut, de most lebukott, mert valamiért az az érzésem, hogy épp  azzal dicsekedett, ami neki a legfontosabb. Mindamellett a szeretet mögül olykor kikandikálva szidta végig a műsorban a Sájgájzt, Bestiákat, megasztárokat (alap), és mindenkit aki őt nem szereti, vagy elhagyta, bár ilyennel állítása szerint még sosem találkozott Balázson kívül, akiből pusztító gyűlölet árad, és Zsoli nem érti, miért. Plusz promózta a klipjeit, a dalát is meghallgathattuk, és az emberek megkajálták, dehát a Megasztárból már tudtuk, hogy meg fogják, minden szeretetkedést megkajálnak, csak az igazit nem, mert az nem mindig látványos.

Mivel az igazi szeretetkedők nem verik a mellüket, nem várnak köszönetet, csak megtisztelnek azzal, hogy őszinték veled, azzal, hogy pontosan érkeznek, hogy néha rádtelefonálnak, hogy mivan, hogy nem kevernek adalékot a kiflibe, meg betakarnak, amikor alszol, vagy nem pletykálnak ki, ha rólad van szó egy társaságban,  csak halkan szólnak, ha beleültél egy rágóba, és kikerülik pocsolyát, hogy ne csapjanak fel és ha vállakozni kezdesz, azt mondják, hogy menni fog és még érvelni is tudnak mellette. Plusz, még ha fáradtságos munkával is, de meglátják benned a jót.
Ha pedig a zenéről van szó, tartalmas, hasznos lemezeket csinálnak, normális áron járnak fellépni, és úgy adják a lemezeket, hogy nem rakják rá azt a plusz ezrest, amit megtehetnének.
És te meg nem tudod meg soha ezeket, mert épp ez a lényege az igazi szeretetkedésnek.

BTW. erről jut eszembe, hogy én is a fenti a csapatba akarok tartozni,  úgyhogy elnézést kérek Zsoltitól, azt hiszem, meg kell látnom benne a jót. Például a magas eladások , meg a szeretet.. még majd gondolkodom a többin.

11:22 MINDEN JÓ
Azt akarom mondani, hogy sok minden valójában  jó, még az is,ami rossznak látszik.

Először is Föld elég ramatj állapotban van, barátok. És mivel kevés a környzettudatos arc, és sok a kocsi, gátat kellett szabni valahogy az autóiparnak, ami szennyez, pusztít, ebben kaptunk most segítséget például az autógyárak becsődölésével.
És mivel a sok háború és maffiáskodás mind az olaj miatt van, és most csökkent annak is a jelentősége, ebben is segített a helyzet.

És Sors bácsi még azt is üzeni, hogy ami a pénzzel történt az csak amiatt volt, mert túl nagy jelentőséget kapott az utóbbi időben a pénz. Néhány évtizeddel ezelőtt még volt szívesség és cserekereskedelem, ma már nincs, de biztos vagyok benne, hogy hamarosan újta lesz. A kerti pázsit helyére paradicsom kerül, a tujáéra meg almafa, és jön a csere. Figyeld csak meg édes drága kisöcsém, ennek van értelme.

Manapság tehát sokan arra kényszerülnek, hogy bicajjal járjanak, vidékre költözzenek, ahol kertjük is van, esetleg összebútorozzanak családdal, barátokkal, és a pénz helyett szívességekben gondolkodjanak. A gyógyszerek drágák, inkább alma a fáról, másra nincs pénz, futópad helyett séta, bárok helyett házibuli, mozi helyett beszélgetés, fuzáriumos helyett házikenyér, fodrász helyett egyszerű tojáspakolás –ezt kell most elszenvedniük sokaknak.
Ezt nem a Szomszédok befejező jelenetéből csórtam, hanem szerettem volna egyben látni, hogy kiderüljön: tényleg olyan borzalmas-e mindez??
Leírom mégegyszer, és csak arra kérlek, hogy úgy olvasd el, hogy ne vesd el annak a lehetőségét, hogy ami most történik, hatalmas szívesség, aminek csak örülhetünk. Olyan átrendeződés, aminek során el kell engedni valamit, ami helyett jön egy csomó újabb körülmény, szituáció, és valamiért úgy látom, azok mindegyike sokkal jobb az azt megelőzőnél.
Nem vitás, hogy megélhető rosszul a válság miatt kialakult  helyzet, főleg, ha nem úgy alakul, ahogy az ember eltervezte, de azért leírom még egyszer.:
„..Manapság tehát sokan arra kényszerülnek, hogy, az olcsóbb vidékre költözzenek, ahol kertjük is van, ott bicajjal járjanak esetleg összebútorozzanak családdal, barátokkal, és a pénz helyett szívességekben gondolkodjanak. A gyógyszerek drágák, inkább alma a fáról, másra nincs pénz, futópad helyett séta, bárok helyett házibuli, mozi helyett beszélgetés, fuzáriumos helyett házikenyér, fodrász helyett egyszerű tojáspakolás..- ezt kell most megszoknia sokaknak.”
Barátokkal, lakni, szivességeket tenni, anyagiaskodás helyett, vidék, bicaj, biokert, házibulik, satöbbi..
A legtöbbeknek ez az álma, és szerintem  ne gondolják meg magukat, csak azért, mert a kényszer segített abban, hogy elérjék. Hívják csak fel nyugodtan havert, és haver kettőt, hogy figyelj, ti is szenvedtek a részletek miatt? Ne keressünk egy telket közösen, Pistukám? Hívjuk a Janiékat is, hagyjuk az értékegyeztetést, menjünk, aztán építkezzünk közösen. Nekem több a pénzem, te majd gondozod a kertet, meg vigyázol néha a kicsikre, aztán le van tudva. A Jani feleség istenien főz, ő meg majd azt vállalja be. Elég lesz oda egy autó is, majd én beviszlek dolgozni reggel, add csak a tied bátran. Jó nagy közös konyha, és kert, mi hozzuk a hűtőt, te meg hozzál mosógépet, abból is elég egy.
Én például nem nagyon tudok ennél jobbat elképzelni.
Vagy jobban hangzik a nagyváros, garzon, autó, dugó, tankolás, elszigetelődés, magány, és a hitelek?

07.03. KÍGYÓ
Edi és Marika (a nagymamája) autókázni voltak, és hazatérve megálltak a kertben. Bentről a következőt lehetett látni:
Edi szalad a virágoskert körül, és kiabálja, hogy „hol vagy kígyó?” , Marinkó pedig egy vizes felmosóval üti a páfrányt, és sikít, hogy „ne arra menj, oda kergetem, jöjjön már valaki!”.
Vajon mi történhetett?
Bár egyesek szerint egy piton, de vízparti a ház, délalföldi, így én nagyobb esélyt adtam a vizisiklónak. Én kimentem zajt csapni, mondom, hogy "menyé haza kíígyóóó", inkább a vicc kedvéért, természetesen.
Mondtam aztán Marinak, hogy kergetés helyett inkább szaladt volna utána, most lehetne egy fél pár elegáns siklóbőr-cipője.

Mindegy, majd fogunk békát.
Jaaaaaj, neeeeeem, nem szabad az állatokat bántani, még a kígyót se. Még a csótányt se. Azt is szeretettel kell elküldeni, inkább csak úgy átterelgetni a szomszédba, szeliden, különben megbélyegez a társadalom. "Csótibaba, késő van, a vacsorának vége, kukkants be, ha erre jársz, de most inkább nézz át a hatosba, rágjál ott is egy kis mindenfélét, ha méltóztatnál, kisztihand.."
A kéregetőnek a pirosnál meg "pusztujjá má innet,eeee!"
…
Én úgy vagyok vele, hogy az aprót annyra nem is szeretem. Zörög, kiesik, húzza az időt nekem a pénztárnál, nehéz, gyűlik, tulajdonképpen szivességet tesznek a kérgetők azzal, hogy elfogadják. Nem kéne bunkónak lenni, inkább nekünk kéne kiugrani a pirosnál, hogy "nem sértem-e meg uram, ezzel a néhány ötvenessel, tizessel.."
Amúgy olyan jó fejek  vannak a kéregetők között! Tominak egyszer beszólt az egyik az ablakon, hogy "Ferrarira gyűjtök haver, be tudnál szállni?"…
Meg van olyan  is, amelyik vicceket mond kéregetés helyett, kvázi megdolgozva a zsetonért, vagy mondja, hogy áldjon meg a Jóisten, és igenis ez munka, amiért fizetség jár.
Vagyis nem tudom, hogy munka-e, szerintem hozzáállásfüggő, hogy mi munka. Asszem munka az, amit rossz csinálni, de a pénzért oké. Ha valamit jó csinálni, és még pénzt is keresel vele, az meg mák.
Az Úton levés.
A saját úton.:)



07.10.
Durva hírek, híradó
Én még ilyen durva híreket nem hallottam.
Az egyik arc, aki Jacksont pedofíliával vádolta, most bejelentette, hogy kamu volt.
Most erre mit mondjunk?
Jó vicc, gyerek.
22 millió dollárt kapott anno a srác, hogy ne perelje be, vagyis Jacko tudta, hogy semmit sem tett, mégis kifizette a kisebb összeget azért, hogy a karrierje ne törjön meg.
Ráadásul az a baj, hogy ő nyilván félelemből tette ezt, mi viszont épp amiatt gondoltuk, hogy sáros, mert fizetett peren kívül.
A másikat csak fél füllel hallottam, szerencsére. Az egy diákról szól, aki öngyilkos lett, amiatt, mert a tanárai bántották, ha jól tudom mindenféle módon, vagyis, szóban, írásban, fizikailag, lelkileg, ahogy érték.
Nem ítélkezem.
Eldöntöttem, hogy a szellemi értettségem fokát az mutatja majd, mennyire vagyok képes elfogadni az eseményeket, és nem minősíteni azokat.

Csak egyelőre nem tudom, hogy forduljak megértéssel például ez utóbbi történet felé, de azért megróbálom..

Biztos, nagyon nehéz lehet ekkora seggfejnek lenni, mint ezek a tanárok.
nálunk a suliban engem nyilván nem bírtak a tanárok, nemtom miért, és azóta már találkoztam egy-két szép karriert befutott kolegával is, aki ugyanoda járt, ahová én és szintén döcögősen haladtak a középiskolai évei, és nemigen értette, hogy miért.
Na most kedveskéim, én azt gondolom, hogy nagy dolgok a világban csakis akkor születtek, amikor valaki, általában egy lenézett bukott diák elkezdte megkérdőjelezni, azt, amit a világ hitt , feszegette a határokat, és megszegte a szabályokat.
Valószínűleg egy ilyesforma  ütődött bukott hülye egyszecsak megkérdezte  a középiskolában az osztályfőnöktől..
Na de tanárbáccsi drága! biztos, hogy a föld lapos és ha a széléig leérünk, akkor kampó, leesünk? Nem lehetséges az, hogy a Föld gömbölyű, mint egy labda?
És akkor mindenki röhögött a tanárbácsi meg mérgesen válaszolt: Biztos kisfiam, mert ezt mondja mindenki, amúgy megy egyes.
..És egy másik kis rendbontó ősembergyerek valamikor egymillió éve meg  valószínű hogy egy nap azzal hozakodott elő kocsitologatás közben, hogy : Háde Miska bátyám, mi lenne, ha ennek a kis fából készült Matchboxnak kerek lenne a kereke és nem négyzet alakú? Nem-e menne gyorsabban a mecsa úgy, uga-uga?
És persze kiröhögték őt is, mert az úgy nem szabályos.
persze biztos erősködött, amíg a fején nem landolt egy kőbunkó nagyobbik vége.
vagy:
Tanárnéni, tanárnéni, itt egy gyufa, tessék nézni, a pálca végén ég a láng, én találtam fel!
Maradjál Janikám, oltsad el a tüzet, igazgató megrovásban részesíteek azonnal.

 

 

És biztos  volt még egy pár renitens  arc, akik feltettek hülye kérdéseket kedves tanárok és lehet, hogy nem hittek a szabályokban, ti meg igen, de mi van, ha nekik van igazuk?
Csakis az hozhat létre új dolgot, aki a régi, a szabályosat meg meri kérdőjelezni.
Szóval tanárok  legyetek elfogadóbbak azokkal, akik feszegetik a határokat, mert ők a jövő nagy emberei.

 

 A híradóról meg annyit, hogy szerintem nem kéne. Főleg a bűnügyi rovat nem, és akkor most picit finomítottam az eredeti gondolaton. Ha valaki látja például, hogy erre-arra szokás lányokat megerőszakkintgatni, meg szétverni diákokat, akkor ő is bártabban teszi majd. Majd figyeld meg: bármilyen bűnözésről esik is szó a nagynyilvánosság előtt, hamarosan előbukkanmég egy pár hasonló.
Amikor a a rémről volt szó, aki a pincében tartotta a családja felét, rá egy pár hétre felbukkan még egy pár és így tovább. Az egyik vonzza a másikat. Ha valaki megtette, akkor a többi hasonszőrű is felhatalmazva érzi magát.

 

13:26
HAKKENDROLL
Találkoztunk egy kolegával a zenetévében még régebben, csak most eszembe jutott. Persze azzal kezdte, hogy van-e koncert,(mint minden egymással versenyző seggfej) majd sorban sorolta, hogy milyen szervezőkkel, hogyan állapodott meg, és hogy neki tavaszig volt száz. (khmm, khmm)Valahonnan azt is tudta, hogy ezek közül nekünk ki szervezett, nem is merek belegondolni, honnan, és a sikermonológ végére büszkén azt is odabiggyesztette azt is: hát, én üzletember vagyok.

Akkor mégse kolega.
Mindegy,  elnézést kért, és továbbment, és mindenkihez odaódalgott gazsulálni, szerintem picit feltűnően, mindenkinek, akit ért.
Jelölik is mindig, mindenre…
J
Mert hát tudjuk, jobb azt hinni, hogy a haverság igazi, és ott a tévében csak mi  hallottuk, hogy ő üzletember, más nem tudja. Mondjuk a zenéjéből sejteni lehetett volna, hogy nem zenész, de hát ki várja el a díjak jelölőbizottságaitól, hogy olyan apróságokat is figyelembe vegyenek, mint a zene, a sokkal hatalmasabb érvek mellett, mint például a rendszeres gazsulálás.

 

07.12 Bob
Újabb csodálatos dolog, épp, ahogy elhatároztam! A myspace-n írt nekem Bob Proctor! Ő egy nagyon híres amerikai író,a Titok-könyvből az egyik srác, innen ismerik a legtöbben, akit még a belépésemkor felvettem a barátaim közé.
Most ezt írta az üziflamra:

"Faith = The ability to see the invisible,
to believe in the incredible
and that permits you to receive
what the masses call impossible

Thanks for adding me as a friend.
Embrace the success that is you."
Hát ez nagyon cukker!
Ezt már nem ő írta, hanem én.

13:42 Patrick újra
Patrick az egyetlen arc a myspacen, aki mindig velem van elfoglalva és mindig kötekszik, bukóskodik. Nem baj az. Valami amerikai gyerek, mekin nőtt fel, abban meg nincs elég omegahárom. Egyébként is nagyon megisztelő, hogy ennyi időt rám szán, és biztos kedves, jó gyerek, csak van egy ilyen ingere, hogy minden nap írjon valami parasztságot nekem, -ha egyáltalán igazi amerikai és nem csak fake. Már egy kicsit meg is szoktam, szinte várom, mibe köt bele, mit kezd el mindősíteni, leszarozni. Kell ebben a klassz életben valami ellenpólus, amitől tudom, hogy minden milyen korrekt errefelé, ezért nem is bánom.  Ma azonban fordult a kocka,  mert a következőt kommentelte a myspace blogomba a Proud Mary video mellé:
"hi honey please read my messages cuz I love u babe ".
Patrick , Spongya bob kis barátjának druszája kifordult magából.
Talán  borderline-os.
Jóvan Patrick, jóvan, köszi, én is szeretlek. Gyere csak velem egy picit, elviszlek kocskáizni béemvével, ülhetsz előre is. Neeeem, ez a "há" betű nem a kórház, hanem hotel, és még azt is jelenti, hogy "happy", hogy itt majd nagyon boldog leszel. Kukkantsunk csak be! Neeeeeem, ez nem doktor bácsi, csak fehérben jár, mert ő a szakács, francia-japán. Kukk be a pici szobába, itt a szép kis ugrálóvár, jó puha minden, és van hozzá egy speciális ruha is, hátul kell megkötni, most ez a divat. Versace tervezte, lehetsz vele egy szobába, ha akarod.

 

07.28.
Garantáltan jó gyerek
Bár szerzőjeként behatóan ismerem az anyuka szótárat, mégis azt kell, hogy mondjam, hogy a gyerekeim jók. Semmi elfogultság, vagy túlzás: jók.
Ez a bejegyzés nem az én fényezésemre született, hanem azok számára, akik esetleg még jobb gyerekek után ácsingóznak.

Ez amiatt fontos, mert nem véletlenül lettek ilyenek, és asszem hiba volna azt hinni, de főleg azt hazudni lesütött szemmel másoknak, hogy „hátigen az anyja pont ilyen volt”. Nem ez az oka.
Történetesen jó gyerek voltam, már amennyiben a mozdulatlan, félénk némaság annak számít, nevezhetnénk passzivnak is. Szerintem mégsem lehet az öröklésre fogni, ha rendes, vagy épp szófogadatlan lesz az utód. A lényeg most az, hogy a titkot szeretném megosztani.
Mert azt kell, hogy mondjam, hogy minden egyes neveléssel foglalkozó, problémamegoldó, tinikort átvészelni megtanító könyv egyetlen mondatban, sőt szóban is összefoglalható volna: támogatás.
Vagy másképpen: igen.
Mindenre igen.
Egyszerűbben: jónak látni a gyereket.
Nem feltűnő, hogy minden gyerek épp olyan lesz, amivé megátkozzák akár jó, akár rossz értelemben?
Vajon milyen lesz, ha mindig azt hallja, hogy rossz?
Van-e esély arra, hogy jó legyen valaki, aki naponta kétszer azt hallja az anyjától, hogy rossz?
Kábé egy kutyafüttynyi esélye van, maximum.

Szóval  a megoldás arra, hogy jó legyen a gyerekünk az, hogy jónak látjuk, és amikor az utcáról behozott kutyaszarral rajzol a tapétára, akkor is azt kell mondani, hogy te jó gyerek vagy, ilyet pedig a rossz gyerekek csinálnak, te nem.
A jó gyerekek nem.

És abbahagyja, mert már sokszor mondtuk neki, hogy ő jó, így a cselekmény csoportidegen. Jógyerekcsoport-idegen.:)                           
Működik.
Mert ilyet nem csinál, mert én addig dícsértem, és mondtam neki, hogy jó gyerek, míg valóban az lett. Hozzáteszem nem olyan nehéz a dolga, mert a jógyerekséget szerencséjére nem keverem össze a csicskasággal, úgyhogy nálam majdnem mindent csinálhatnak a picik. Lehet például kiabálni majdnem bármikor, kaját trancsírozni, üvegből inni, még az udvarra is ki lehet szaladni, csak a jó gyerekek szólnak előtte, hogy kimennek.

Szerintem amúgy mindezt a pszichológusok is tudják.
Szerintem ha valami jót akarunk építeni, akkor azt csak jó összetevőkkel, dícsérettel, jótanácsokkal, támogatással lehet elérni, rombolással nem, akármilyen egyszerűen  hangzik is.

 

2009.08.4
SZTÁROK, ÉS A FÖLD SORSA
Birom ezeket a sztárokat amikor csatlakoznak a „valami elleni kampányhoz” !

Komolyan, hogy lehet csatlakozni a rasszizmus elleni kapmányhoz például?
Aznaptól nem cigányozik?
Vagy minden feketét megsímogat az utcán?
Vagy szembeszáll azzal, aki zsidózni kezd?
Vagy ezek után szépeket gondol minden rasszról?

Ezek szerint eddig nem volt belépve a rasszizmust ellenzők közé???
Hmmmm?
…
Eddig nyilvánvalóan rasszista lehetett, ha csak most csatlakozik az ellenzők közé.

Na mingyá jól elindítom a nyilvánosan, imidzsből jótékonykodó sztárok ellenkampányát, aztán csatlakozok is magamhoz elsőként.
Neeeeem , nem nem szabad ilyet gondolni. Biztos jót akarnak a csatlakozással és nem népszerűséget növeszteni a több hakni, jobb eladás, és pozitív kommentek érdekében.

Egyébként meg akkor sem hasznos lapokban és riportokban azon nyavajogni, hogy jáááj, mit teszünk a Földdel. Szerintem sokkal jobb volna összeszedni egy-két apró trükköt, felrakni mondjuk a weboldalunkra, vagy máshogy közzétenni  amikkel energiabefektetés nélkül segíthetünk a környezetünkön, de ilyet persze sehol sem látni.
Össze is szedek mindjárt egy-két ötletet, hátha megmenti a Földet.
Egyébként ez az egész szerintem sokszor amiattt nem működik, mert az emberek valóban úgy érzik, nekik kell megmenteniük a földet, amit meglepő módon túl nagy feladatnak éreznek, így bele sem vágnak.
Génmanipuláció
 Nagy-Britanniában a leedsi egyetem kutatói azt vizsgálták, hogy a GM-tápból a módosított gén beépülhet-e a szarvasmarháknál a bendőbaktériumokba. Bár a táp rövid ideig tartózkodik az állat bendőjében, a genetikai módosulás bekövetkezett. Így, ha a GM takarmányban antibiotikumnak ellenálló gén volt, akkor az a kérődzők bendőjében élő baktériumokat is ellenállóvá tette. (Forrás: FEMS Microbiology Letters, 191)

A GM burgonyát tartalmazó tápon tartott patkányok gyomor- és bélfalának szövettani vizsgálatakor pedig  kiderült, hogy a karfiol mozaikvírus genetikai módosításban használt génjének hatására a sejtekben felgyorsult a sejtosztódás, ami vastagbélrák kifejlődéséhez vezet. (Forrás: Lancet, 354)

A genetikailag módosított növények szabadföldi parcellás termesztése során a célgén átkerülhet a táplálékba és a talajvízbe, így az ember emésztőcsatornájába is bejuthat, potenciális veszélyt képezve az ember bélrendszerére.(nibiru.hu)
Következtetés: A génmamipulált cuccok nem jók.
Oké, megoldás: kiskert és saját termesztésű növények, vagy rosszabb esetben bioélelmiszer a boltból. (csak az ára miatt mondom rosszabbnak  a biocuccot, és mert egy kis darab földdel is megoldható ugyanaz.) Minden nagyváros környékén van egy-két falu, ahol olcsón lehet kis darab fölhöz jutni, akár egy havi fizetés áráért, amit persze többen is vásárolhatnak, gondozhatnak egyszerre. Egy-egy jól kifejlett gyümölcsfa termése úgyis túl sok  egyetlen családnak. Barátokkal, családtagokkal, szomszédokkal össze lehetne dobni a pénzt, aztán elosztani a földterületetet, vagy közösen megosztva gondozni, és persze közösen aratni ..
Egy idő után ingyen terem a gyümölcsös, adja  jó kis biocuccot, amit ha felteszel egy fazékban főni, akkor lekvár, vagy szörp, (cukormenteset is csinálhatsz) ha leforrázod, befőtt, ha lefagyasztod sütitöltelék, ha megromlik cefre. Jaja, saját páleszod is lehet, nem mintha tanácsolnám az ilyesmit.  Ha a maradék parit és a rengeteg fűszernövényt megfőzöd tésztaszósz, de lehet főtt kukoricát és borsót is,  és persze sokminden más is lefagyasztható téli free bioköretnek.
Ha luxuskajákra vágysz chutney-kat is főzhetsz, -a neten sokmillió recept van ilyesmikre, sőt olyan biológia permetezőkre is, amikre költened sem kell, mégis bio a gazdaságod. ilyenek készülhetnek hagymából, csalánlevélból,-ezek mind elzavarják a kukacokat és levéltetveket.
ha magad készíted a lekit, az üdítőt és a körteteket akkor ráadásul nem vásárolod meg azt a rengeteg műanyag zacsit, üveget és műanyag palackot, amik talán sohasem bomlanának le és nem is fizetsz értük. Arról nem is beszélve, hogy az otthoni dolgokba valószínűleg sem szinezőt, sem ízfokozót, sem más adalékanyagokat nem teszel, így megkíméled magad egy jópár betegségtől.
Ráadásul a kertben lehet egy kicsit építkezni , napozni , grillezni, össszedobhattok egy medencére, és a kibicajozás és a kerti munka is karban tart,-kondibérlet sem kell. mindezek mellett a kert az egyik legnagyobb fíling a világon, főleg, ha egy üres földdel indulsz. Izgalmas (terem-e), kalandos (harc a kukacokkal:) és sikeres, mert úgyis terem.
.
Egy kis földterület kiváltja a kondibérletet, egy csomó vásárlást, az üveg és műanyag csomagolásokat , kikerüli a permetezést, kiváltja a gyógyszereket, és nem igényli a bevásárláskor termelt hulladékot, szatyrokat, drága benzines áruszállítást, és a kocsmával eltöltött időt és pénzeket. Szóval jó.

Talajszennyezés:
A talajszennyezés leggyakoribb forrásai a szemét- és hulladéklerakók.Ha nem tartják be a környezetvédelmi előírásokat, veszélyes anyagok (mérgek,nehézfémek) szivárognak a talajba.A talaj számos élőlény élőhelye, mégis  rovarírtószerekkel, hulladékokkal, nitrogénnel és foszfortartalmú műtrágyákkal szennyezik, amkinek mellékhatása az, hogy a növények felszívják a káros anyagokat, amik így a mmi szervezetünkbe is bekerülnek.
A vizeket a nem kellően átgondolt emberi tevékenység is szennyezi, mint a
túlzott műtrágya és növényvédőszer, mosószer felhasználás. A nitrát és foszfáttartalmú anyagok vizekbe kerülése, segíti egyes baktériumok és algák elszaporodását , de a háztartási és ipari szennyvizek tisztítatlanul a felszíni vizekbe engedése is veszélyes. A fáradt olaj, és más olajszennyeződések vizekbe kerülése sem kis probléma, egy liter kőolaj példásul 1 millió liter vizet tehet emberi fogyasztásra alkalmatlanná. A vízbe került olaj a vízfelszínen összefüggő réteget alkot, mely elzárja azt a levegőtől, és a vízben élő állatok, növények elpusztulnak.
(wikipedia.hu)
megoldás: A mosásra mosódió, ecet, szódabikarbóna (?)vagy hideg vizes áztatás. Plusz kevesebb hulladékot kell termelünk, amire megintcsak a kiskert a válasz.
Hulladékok újrahasznosítása
A szerves hulladék adható kutyusnak, de biztos forrásból mondom, hogy a tyúkok ismindent megesznek, így ráadásul minden nap lehet otthon friss biotojás, nagyjából annyi, ahány tyúk van. 
papírhulladék egyre kevesebb lesz az emailek korában. Hogy ne növeljük a számukat, jó emailezni és a telefonon jegyzetelni. Egyébként a sokféle doboz és papír , ha összegyűjtjük évközben, akkor télen egy jó cserépkályha segítségével ingyenes tüzelőt ad, bár a papír nem sokáig. a régi kerítéselemek, fabútorok azonban eltüzelhetők, így a földgázzal is spóroltunk egy keveset. Persze minden fűtőberendezé oké, ami megeszi az év közben felhalmozott hulladékot.
víz: a tusolás kevesebb vizet emészt fel, mint a fürdés és állítólag a mosogatógép is jobb ilyen szempontból a kézzel mosásnál. Álatlános elv, hogy nekünk a legjobb, ha minden háztartási gépből  A, vagy annál jobb (AA, AAA, AAA+) energiaosztályút veszünk és persze a Föld sem haragszik meg miatta.

Savas esők
Az ásványi tüzelőanyagok elégetése során a levegőbe kerülő kén-dioxid és nitrogén-oxidok a csapadékkal savakat (kénsav és salétromsav) képeznek és visszahullanak a földre. A csapadék kémhatása ennek következtében savasabbá válik, akár 2,5-3 pH értékű is lehet. A savas esők savanyítják a tavak vizét, ami a tavi élővilág pusztulásához vezet, savasabbá teszik a talajt, károsítják az erdőket, a növényzetet, a műemlékeket, így nagyon sokféleképpen hatnak károsan környezetünkre.
Megoldás: utólagos hőszigetelés a házakra, vagy eleve olyan (pl. passzív)ház építése, amihez kevesebb fűtés kell. mivel a fűtés egyre drágább, a hőszigetelés is elsősorban annak jó, aki megcsináltatja. nem rossz egy olyan fűtőalkalmatosság beszerzése sem, amiben mindenféle hulladékot (nyilván enm műanyagot) eltüzelhetünk.



Hulladékok
A talajszennyezés leggyakoribb forrásai a szemét- és hulladéklerakók.Ha nem tartják be a környezetvédelmi előírásokat, veszélyes anyagok (mérgek,nehézfémek) szivárognak a talajba.
A talaj számos élőlény élőhelye. A talajt főleg rovarírtószerekkel, hulladékokkal, nitrogénnel és foszfortartalmú műtrágyákkal szennyezik. A talaj szennyezésének mellékhatása az, hogy a növények felszívják a szennyezést és rajtuk át mi is megesszük, így megbetegítve különböző szerveineket.
Hulladékok lebomlási ideje:
Pamutruha: 1-5 nap
Kötél: 3-14 hónap
Papír: 2-5 hónap
Tejesdoboz: 5 év
Nejlonzacskó: 10-20 év
Pelenka: 50-100 év
Konzervdoboz: 50-100 év
Sörösdobozok műanyag karikája: 450 év
Zöld üveg: 1 millió év
 
Műanyag flakon: soha
Megoldás: A fentiekért elsősorban a gyárak a felelősek, nem vitás, azonban, ha igyekszünk otthoni tyúkocskákkal és kerttel önfenntartani magunkat, amennyire kedvünk van, és amennyire lehetséges, akkor a gyáraknak nem lesz mit csomagolni, előállítani, kipöfékelni és a sok klassz biocucc miatt még gyógyszerekre sem lesz szükségünk.
a légszennyezés ellen is tehetünk valamit, ott van például a bicaj. Konditerem is megúszható vele, ahogy bérlet és a benzin ára és nem mellékesen a környezetszennyezés is. A tömegközlekedés is jobb, mint egyedül ülni egy autóban, és hosszú utakra kényelmes a vonat, amin olvasgathat az ember és olcsóbban megússza, mintha bezetne. Ha valaki nem szereti, közösen is utazgatgat másokkal, a telekocsi-módszerrel, ami segít utitársakat találni a hosszabb utakra.

Én egyébként nem hiszek abban, hogy menjünk vissza az időben és eljünk vadászó barlanglakók módjára, vagy akár úgy, ahogy nagyszüleink. Abban hiszek, hogy minden korból vegyük ki, tartsuk meg, vagy térjünk vissza azokhoz a megoldásokhoz amik számunkra legjobbak. Talán nem véletlen, hogy mindez épp az az életforma, amiért a Föld is hálás lenne. A mai korban a gyors információáramlás, és a kényelem a legjobb, a  régiekben pedig páldául az ízletes húsok és növények voltak azok. Szerintem lesz annyi eszünk, hogy visszatérünk ezekhez.

 

08.08
Van kit legyőzni
Én amúgy nem annyira élem a versenyeket, sőt semmiféle rangsorolást sem. Vagyis úgy gondolom, hogy soha, de soha nem lehet igaz az eredmény. Minden viszonylagos, mindenkinek más a véleménye, és ez így jó.
Nem kell mindig birkítani, billogozni és megállapítani, ki hányadik a sorban.

És a versenyszituk is gázak mint már említettem volt. Már az iskolai sorversenyt is igyekeztem valahogy elmismásolni, mert bár kicsi esély lett volna rá, de belegondoltam, hogy jaj, mi van, ha nyerünk. Olyan kellemetlenül érzi majd magát a többi srác, lehet, hogy egyeseknek, akik igazán elsők akartak lenni, elrontja az egész napját a dolog. Nekem nem is olyan fontos, másoknak meg lehet, hogy a jókedve múlik rajta.  Aztán meg ha nem nyerek, akkor a bénákhoz tartozom, akik lehet, hogy miattam buknak majd el, címke, bélyeg, aggodalom , gyermekkori stressz.:)

Ha meg netán a győztesek közé képzeli magát a kölök csupán egy-egy versenyeredmény miatt, annál rosszabb.
nem jó  az, hogy egy  matekban zseniális kisfiú lúzer legyen, csak mert a jókosaras kisfiú nyert ma, aki matekban nem villant? Minek? Mineeeeek?
Nem jobb volna olyasmit játszani, amiben pölö mindenki kiáll egy kör közepére, megmutatja, miben jó, és a többiek elmesélik, mi tetszett a dologban?!
Asszem a jövő a versenyekre úgy fog emlékezni, mint az egó primitív játékaira, egy fejletlen korban.
Hogy szerinted uncsi volna az a játék, amiben  mindenki dicsér, ahol  nincs kit legyőzni?

Édes kisöcsém, hát van kit legyőzni, gondolj csak azokra a napokra, amikor hatkor felkelsz, miközben nincs is kedved, lefutod a harmadik kört, nem kérsz desszertet, vagy a szomszéd gyerek szemtelenkedéseire, akit szívesen kiosztanál, vagy akár a piros bőrtáskára, ami annyiba kerülne, mint a fizetésed...
na ugye…J
Van kit legyőzni.

 

08.16.
A jós
Voltunk tegnap koncertezni, kettőn is. Az egyiken találkoztunk egy jóssal. A jós azt mondta, jövőre nagy slágerünk lesz, és külföldi sikerek.
Nem foglalok állást jós-ügyben.
Tavaly még azt mondtam volna, hogy kamu, én vagyok a jós, és tudom csak, hogy mi van a jövőmben és a jósok sikere talán abban áll, hogy kigúvadt szemmel belédszuggerálnak valamit, amit te elhiszel, valószínűnek tartasz, jövőképként elfogadsz, fejben tartod, és így nyilvánvalóan meg is valósítod.Ésakkor juhúú, igaza lett jóskának, megérte a harminc rongyot, tényleg jött a barna szemű, családos..

..Mindezek mellett , amióta már kezdem sejteni, mennyi mindent nem tudok, el tudom képzelni, hogy egyeseknek megvan az a képessége, hogy annyira ráhangolódjanak másokra, hogy képesek legyenek tudni, melyik az a jövő, ami felé az illető ebben a pillanatban tart.
Abban az egyben mindenképpen gázok a jósok, hogy néha béna neveket adnak maguknak. Jezabel, Padre, Zelma, meg Giorgio a nagy mágus… ilyenek.
Egy kicsit maguk alatt vágják ezzel a fát nálam, mert azonnal eszembe jutnak más státusszimbólumok, amikkel még egysejtűként kénytelen teleaggatni magát az emberfia, ha belső értékekben híján van. Kompenzál, gondolom.
Szóval tinikoromban még nagyon menő volt, ha megállt mellettem egy Audi, és kikacsintott, na jó, kiszólt belőle valaki, de ma már tudom, hogy az a csávó ül a sötétített ablak mögött, aki biztos abban, hogy gyalog egy csajt sem tudna felszedni. Mi más indokolná a kelléket?
Márpedig ezt ő tudja a legjobban.
Én meg hiszek neki.
Bár nem biztos, hogy minden esetre igaz, de nekem a Padre meg a többi név picit azt üzeni: „hozzám senki nem jönne, a saját nevemen nyomnám az ipart, kitaláltam valami hangzatosat, meg valmi látványosat is mellé, hogy pörögjön az üzlet.”
Ők tudják..
Nekem ez a jós egyébként szimpi volt, és végülis bárki az lenne, aki nem selyembe, bíborba öltözve hadonászna a kristálygömb fölött úgy viselkedve, mint az atyaúristen földi helytartója, hanem bemutatkozna, hogy ..én kérem Kovács József vagyok, és az a helyzet, hogy látom a jövőt. Magam sem tudom, hogy csinálom, de tessék elhinni nekem, eddig mindig bejött. Eleinte gondolkodtam, mit kezdjek ezzel a dologgal, aztán úgy döntöttem, hogy bár kertészmérnök végzettségem van, szívesen segítek annak, akit érdekel a dolog. Magam sem hittem az ilyesmiben korábban, de tessék csak kipróbálni, nem kérek én érte semmit. Ha tetszik adni valamit, annak örülök, de igazán nem fontos. Tessék csak beljebb fáradni, itt a lócán szoktam a vendégeimet fogadni..”
Persze , nem a lóca a lényeg, lehet tőlem lélegzőbőr is, csak a jósneveket felejtsék el.

 

 

2010. március 9. kedd, 08:08
Olyan vicces, amikor az esküvői meghívókon szeretettel meghívnak dr Kóró Gáspár és dr Lindejsz Gizella lagzijába. Mindig az az érzésem, hogy az esküvői meghívókon a dr azért elhagyhatatlan, mert épp a legfőbb funkciója veszne el ezzel: a rokonok és barátok közül netán maradna valaki, aki nem értesül arról, hogy végül a Gizike is ledoktorált a Pázmányon.

TV

2009. szeptember 20., vasárnap
Én egy lázadó vagyok: bírom a televíziót, és ezt figyeld, skandalum,gyalázat : még a gyermekeimnek is megengedem, hogy korlátlan mennyiségben nézzék. Ebből kifolyólag NEM korlátlan mennyiségben nézik, de ha úgy lenne, az sem lenne baj. Sok érdekes dolog van abban, és az embert, főleg a kicsiket a mozgásigénye úgyis kiviszi előbb utóbb.
/Csak úgy mellesleg nagyon nagy baj lehet abból kedves kisöcsém, ha nem éljük meg, amit szeretnénk. Mindegy, hogy miféle tevékenységról, életcélról, hobbiról, evésről, vagy a kapcsolatokról van-e szó, az ösztönös vágyak nem maradhatnak kielégítetlenek, mert csakis így hibázhatsz az életben, -ez mindenkorra a legnagyobb tanácsom és ez a blogbjegyzéseim talán egyetlen komoly mondata és egyben átfogó üzenete is.Ne tévesszen meg, hogy zárójelben van. A fontos dolgok néha zárójelben vannak./
Vissza a tévéhez. Te tudod milyen mesék vannak most? Az egyikben a legfontosabb  szavakat angolul is elmondják, a másikban az emberi testről készítenek sorozatot, a harmadikban egyy maci utazza körbe és mutatja be a világ országait a negyedik pedig csak a környezetvédelemről szól. klassz mesék vannak mostanában a Travel-en és a NatGeon pedig egyszerűen imádom a műsorokat, nem mintha egynél több órát lenne alkalmam nézegetni őket naponta. El tudnám nézni egyébként, szóval a TV szerintem jó, akkor is ha illene idiótának tartani azt, aki naponta 5 percnél tovább ül előtte.
Annyira vicces volt, amikor 2000 környékén, amikor néhány nomád érzelmű homo erectus, miután kénytelen volt feladni a mobiltelefon mindenféle ok nélküli, ám nagyon intenzív támadását és ellenzését, -nekiállt a számítógépet és a tévét szapulni. Ugye? Emlékszel azokra akik eleinte szánalmasnak tartották a mobilozást és minden egyes telefontulajdonos haverra szánakozva, vagy mérgelődve tekintettek, amiért beszippantotta őket ez a bűnös civilizált hülyeség? Tartották magukat ahhoz, hogy nekik márpedig soha nem lesz, aztán véletlenül kaptak egyet, de csakis hívások fogadására használták..haha. Onnantól kezdve, hogy maradjon valami apróság a darabokra tört és megcsalt elveikből, roppant intelligens módon a híváskezedeményezést tekintették rettenetes dolognak, persze aztán rászoktak arra is és ma már mobilon trombitálják össze a tüntetést és egyéb szélsőséges programokat.
A mobil szerintem egyszerűen az egyik legnagyobb találmány, a tévéről és a netről nem is beszélve. Hol máshol szívhatna magába az ember(gyerek) több információt, mint ezeken a csatornákon? Mért kell ezt lenézni? Mit kéne csinálniuk, fagolyót gurigatni meg  csúzlizni egész nap, csak mert a vélemény szülőatyja azt csinálta? Esküszöm, nem értem, miért kell úgy kezelni a tévézést, mintha valami gáz dolog lenne, szemben a nagyon értelmes és hasznos kültéri játékokkal. Komolyan fára mászni kellene meg bivalyra vadászni? Nem lehet, hogy a benti dolgok is hasznosak egy picit? Én a kint és bent ösztönösen meghatározott arányaiban hiszek. És valahogy úgy látom, hogy az az illető csak több lesz, aki megnéz egy-egy filmet (soha nem nézek amúgy, de ez mindegy), és megérti a fontos üzeneteket, lát szép fényeket, és tehetséget. Sőt,  szerintem senki sem lett még kevesebb, attól, ha nevetett egy-kettőt hülye rajzfilmen, aztán megnézett egy klassz utazós műsort ,meghallgatta mi történik a világban , majd mondjuk  felment a facebookra, hogy kapcsolatot tartson  a barátokkal.
Meggyőződésem, hogy a tévé és a net nem veszik el a lehetőséget semmi mástól, sőt, épp ellenkezőleg: kiszélesítik az ember látókörét, sokkal több infót kaphatunk és a távoli  ismerősöket is elérjük ezáltal.
Nem kérdés, hogy én vagyok a hülye, de valahogy nem tartom a  fenti programokat szánalmasnak vagy veszélyesnek.  Valahogy azt látom, hogy a huszonegyedik század embere és gyermeke egyre intelligensebb és tájékozottabb, mert informálódik, zenél és kapcsolatot tart a a neten, pallérozza az agyát tévés műveltségi vetélkedőkkel, élesíti a logikáját netes játékokkal és rengeteg infót ad a tévé. Utazás, természet, világhíradó, sokféle zene, kultúra, izgalmas beszélgetések, emberi történetek, lakberendezés, zene és még van egy csomó egyszerű és magasröptű téma amiben a mai kor embere a tévének és a netnek köszönhetően kifinomultabb tudást szerezhet, mint bárki más. Erre jön egy pár ember  kőbunkóval és buta érvekkel és leordítja a 21-dik század emberének kifinomult kis fejét, harcol vele és ragaszkodik ahhoz, hogy mánpedig a tévé az butít ,mer ott ülnek előtte a gyerekek, uga-uga.

Szerintem egészen biztos,  hogy ezek az óriási és egyre újabb hullámok, vívmányok, fejlesztések és divatok mind jót akarnak nekünk.
A velük érkező  változásokkal szerintem nem szabad harcolni, csak örülni kell nekik, szörfözni rajtuk, és haladni velük. Használni őket és kivenni belőlük, amit adni akarnak, mert csak így tudjuk megérteni, miért is jöttek szembe velünk.
Persze, mint minden hullám, ezek a divatok, mobilok, internetek óriásiak és talán íjesztőek lehetnek, de csakis akkor, ha nem hallgatjuk meg őket. Egy-egy hatalmas, világméretű árral öngyilkosság (és persze nagyképűség) lenne harcolni, de okosabban is teszed, ha veszel egy szörfdeszkát és használni kezded a saját szórakoztatásodra.
Nem baj, ha beálllsz a sorba, és megadod magad valami újnak, mert az ilyen óriási hullámok segítő kezek és nem ellenségek.
A jövő emberének szerintem még ennél is jobb élete lesz: az egyre okosabb technikai vívmányok mellett egyre nagyobb szerepet kap majd a természet, a kert és hasonlók. Egyre szórakoztatóbb lesz minden és a netezés és tévézés után leszedjük a barackot a fáról, majd grillezünk egyet és egészségesebb arány lesz a bent és kint töltött időben. Én így képzelem a jövőt, sőt, erre számítok.
Akármennyire is oké szerintema tévé, de mégis sokszor úgy látom, hogy a csatornák a nézettségért folyó harcukban figyelik ugyan a konkurenciát, a közönség televíziós szokásait, a reklámozók preferenciáit , de valahogy a sokféle míting során sajna egyetlenegyszer sem szakítanak időt arra, hogy megvizsgálják, melyik az a műsor, ami igazán, de igazán borzalmasan jó lenne.
Valószínűleg összeülnek a háromszázkettesben, megbeszélik, hogy kell izgalom, nevetés, sztárok és innentől mindegy, milyen mix, de valahogy a főszerkesztők és programigazgatók, kreatívok sokasága sosem  kérdezi meg magától, hogy ő megnézné-e ezeket.
Így részinfókból a szabályok szerint összehoznak mindenféle szart. ..merhogy legyen benne celeb, meg izgalom, szerepjáték, és humor, kis szex satöbbi. Mindezt úgy oldják meg, hogy Fekete Laci, Ganxsta, meg egy pléjmét csinál valamit, a műsor munkacíme „Sztárok, tréfa, faszságok 443” a tematika pedig az, hogy ők vetélkednek valamiben. Ganxsta beszól, Fekete elmeséli, hány krémest és grillcsirkét tud megenni, a pléjmét meg ringyolkodik.  Statisztikák kipipálva, és persze, hogy imádok minden pléjmétet, gengszert, és erőemelő világbajnokot (natúr, tudom), és mélységesen elnézést, amiért őket hozom fel példának, nyilván az én hibámból, mégsem biztos, hogy megnézem a hatodik műsort velük, mert tudom, mi történik majd. Először még nem tudtam, ezért volt magas a nézettség, de másodjára meg tudom, ezért nem jön be a műsorklónozás.
Egyébként nem hibásak a tévék, egyszerűen csak szakemberek, akik ott ülnek és ugyanaz a szitu, mint a zenében, hogy a szakember az nem közönség. Ha dalt írsz, egy ideig béna vagy, aztán a slágert tudsz, aztán továbbfejlődsz zeneileg és arra gondolsz, hogy ez nagyon ciki, primitív, elkezdesz egy kis agyat is beletenni, és persze akkor rontod el, túlművészkeded. Ilyenkor elő kell venni szomszéd Tibi bácsit, meg Ilonkát az élettársát, hogy hallgassák meg, jó-e még.
..Mert ha a  szakmának csinálod, csak a szakma nézi és hallgatja majd meg. Ha a közönségnek csinálod, akkor pedig tekints úgy magadra is, mint a közönség részére, és ne képzeld, hogy mindent megesznek, mint a malacok. Csinálj kifinomult, igényes, okos, ötletes, és kreatív kommerszet. Ez a zenében a titok és szerintem a tévében is így kéne. Egyszerűen tisztelni kell, és felmagasztalni a gagyit, igényesíteni a  showt, tökéletesíteni a  tömegcikket,  főleg ha abból van a pénzed.
De ez mindenkire érvényes. A dokinak jól kell megcsinálni a szájfeltöltést is, nem csak az agyműtétet, a hentes sem adhat romlott farhátat, a sportolónak az edzést is komolyan kel venni, a varrónőnek a lapszoknyát, a tanárnak a lyukasórát, nekünk a popzenét, tévéknek a szórakoztató műfajt.

 

Vivienne Westwood vagyok.

2009. szeptember 15., kedd
Ja,és alpári a stílusom.. állítólag.Igen, sokak szerint.
Szerintem kifinomult.;-))
Igen,az.
Mások által csúnyának tartott szavakat használok olykor, ez igaz, de azt szeretném mondani, hogy ezek a szavak csak szerintük azok, -én szépnek tartom őket…
Ezt egy kommentre mondom most.
Meg azt is, hogy ez nem az én problémám..:-)
Na mindegy, használhatom ezeket a kifejezéseket. Ezen a helyen bezony én írom a törvényeket ez van,és nagyon lázadó államokban élek:-))
Tulajdonképpen egy kicsit Vivienne Westwood vagyok.
Nézd meg a ruháit és kiegészítőit, épp ugyanazt mondja, amit én a blogban, csak sokkal rövidebben: divattervezés útján. Nagyon érdekes.
Egy répahajú nyugdíjas punk néniről van szó,aki nagyon intelligens tervező, de ez igen ritkán kerül előtérbe, -csakis kifinomult szemek láthatják. Láb alakú cipőket csinál, és felsőt, aminek a mintája olyan, mintha meztelen lennél alatta, I love NY helyett I love crap-t ír a pólókra és olyanokat is tervez, amin piros bohócorrot tesz Shakespeare arcára, és tudod mit, Shakespeare nem haragudna, csak annyit mondana: ja. Színház az egész világ, miss Westwood.

 

ADD FEL!

2009. szeptember 12., szombat
jajj, annyira bírom azokat a fészbukon, akik a híveiknek irogatnak..
Mert ők sztárok, így nem magánemberként vannak jelen ott sem, hanem néha beposztolnak valami a koncertekről, elismerésekről, vagy arról, hogy ne aggódjunk, mert a honlap hamarosan készen lesz..
Istenem..
Blokkoltam a bejegyzéseiket, nem tudtam túllépni azon, hogy lerajongóznak..
Ma ettem húst, szerintem amiatt vagyok ilyen hülye.
Vegán voltam sokáig, de aztán abbahagytam, mondjuk így. Lehet, hogy újra az leszek, majd kiderül.
Az egyik ismerősöm azt mondta, hogy ő soha semmit sem ad fel.
Derék, mondhatnánk.
Akik minden végigcsinállnak, általában lenézik a magamfajtát, vagyis azokat, akik sokmindent feladnak. Feladásnak hívják, hogy szembetűnő és éles legyen a kontraszt az ő kitartásuk mellett.  Mi úgy hívjuk: időközben módosítunk a terven.
Tudjuk: egy igazi harcos nem adja fel.
 Kemény ember az ilyen, nem vitás, a végsőig kitart. Ha tehát kiderül, hogy rossz élethivatást választott és nem boldog vele, csak azért is folytatja, abban döglik bele és  ha szétmegy a bele a hatszázkalóriás fogyókúra miatt, kit érdekel, ha ott a végigcsinálás óriás diadala. amikor valakivel vitázik , meggyőzhetetlen és a végsőkig kitart akkor is, ha időközben megdőlnek az érvei és ragaszkodik mindenhez, erőszakkal.
Bocsássa meg nekem a világ, de szerintem ezek az emberek erőszakosak és egoisták plusz sötétek és persze szeretem a hegedű szavát is. Csakazértis végigcsinálják, hogy elmondhassák magukról, hogy nem adták fel, mindegy, hogy értelme már nem sok van, mert időközben már nem olyan nagy üzlet a libatömés/török ruha/benzin-kiskereskedelem, ők mánpedig végigcsinálják, mert ők mindent végigcsinálnak.
Szerintem nincs érteme ragazkodni mindenhez, maximum a  célhoz, ha nagyon megéri, de az utakhoz a hegy csúcsa felé semmiképpen. Ha van rövidebb, okosabb egyszerűbb, szórakoztatóbb megoldás akkor minek a keménykedés, okosabb váltani, mint primitíven marni a kötelet és izzadva  kapaszkodni a hegyen fölfelé, miközben ott van melletted a lépcső.
Úgyhogy feladni érdemes sokszor szerintem.
De mindig csak az ellenállást, a haladást azért nem..:-)

 

Algás pirosbuszleves

2009. szeptember 13., vasárnap
nnna, a kommentekre reagálva igen, tényleg létezik algás leves. pl algás szederkrémleves,és a jó hír, hogy az algát nem lehet érezni, a leves meg nagyon fincsi. Naaaaaaaaaaggggyon fincsi tényleg, pedig nem is kell promóznom a céget.
A színe szürke.

jaja, az algás gyümileves szürke, és aki tanult valamikor színelméletet az tudja, hogy miért. Olyan, mint egy egyenlet, és még az alga színe is kiderühet belőle, ha valaki nem tudná.
Szürkét ugyanis nem csak feketéből és fehérből keverhetünk, hanem más komplementer (kiegészítő)színpárokkal is a megfelelő arányban. Vagyis bíbor-zöld 50-50, nari-kék 30-70, lila-sárga 80-20 arányában, ha jól emlékszem. Mindegyik színpárból szürke lesz, úgynevezett színesszürke.
a fenti színpárok a fenti arányban tehát biztosan szürkét adnak. Innen tudjuk, hogy van a piros levesben  alga, és hogy jó sok, (50%) és valószínűleg zöld:-)))
nagyon csúnya kaja, de finom.
Mindegy, ezen az elven már nyilvánvaló, hogy ugyanilyen szürke lenne a narancsos curacaoleves, (narancs-kék) rukkolás traktorleves (zöld-bíbor) és a sajtos padlizsánhéjleves (sárga – lila) is például.
Jó, így kiderült, hogy a buszos buszleves is szürke lenne, ha sárga és kék buszból van.
Ahogy az algás pirosbusz-leves is.
Na, ez már olyan, mintha egy szétszívott agyú modern költő egyik koraija volna. Mindegy, kirakom címnek, megtréfálom az irodalom kedvelőit…


Nekem is jár egy kis öröm.

08.20
Börtönreform
2009. október 23., péntek
Apám vicces elveket vall. Az első szívrohamát például, az annak előestéjén elfogyasztott salátára fogta, amit addig sosem evett. Szerinte logikus: a szívroham csakis ettől következhetett be. Az én laktózérzékenységem szerinte azért van, mert nem iszom elég alkoholt, és a dohányzásról való leszokás pedig “megterheli a szervezetet”, ezért normális ember nem csinál ilyet, vagy csak okosan, mert veszélyes:) A liftben firkálókat össze-vissza rajzolja alkoholos filccel, és saját bevallása szerint két álomfogalkozása van: kuplerájban a felvételi bizottság elnökének lenni, vagy miniszterelnökké válni, de lehetőleg a kettő együtt.

Vannak tehát vitatható elvei, és gondolatai, de a börtönreform, amit egylőre önjelölt miniszterelnökként tegnap megfogalmazott, azt hiszem, több, mint tökéletes.
Kicsit továbbgondoltam én is , és összeállt a Megoldás, igen, nagy betűvel, mert biztos vagyok benne, hogy ez az egyetlen működő lehetőség, és senkit ne tévesszen meg, hogy én egy énekesnőcske vagyok, apám pedig nyugalmazott ellenőr, -Einstein is megbukott fizikából mint tudjuk.:)
Először is a rabokról: nyilván mindegyiküknek megvan a saját története és szerintem biztos, hogy ezek közül egy csomó valamilyen módon igazolja azt, amit tettek, még az is lehet, hogy szituban sokuknak igaza volt, vagy netán ártatlanul ülnek, vagy épp nem rossz szándékból cselekedtek. Valószínűleg a legtöbben nem rossz emberek csak felhúzták őket, és nem tudták kezelni, vagy ellehetetlenedetek, vagy épp adódott egy lehetőség és már régen megbánták, amit tettek. Ennek ellenére a helyzet az, hogy amit tettek azt e pillanatban bünteti a törvény, méghozzá elzárással, szóval böri.
Most fogalmazzuk meg a problémát is: a rabok állami pénzen el vannak tartva a jó melegbe, miközben egész nap vagy dolgoznak, vagy nem. Unatkozni gondolom nekik sem jó, tehát inkább dolgoznának, mint ülnének ott bent és inkább otthon lennének, ez nem vitás. Szóval ha nincs meló a dutyiban, akkor van napi 3-szor kaja, haverok, beszélgetés, híradó, kártya satöbbi.. Jobb helyeken ezt nyaralásnak hívják, bár biztos vagyok benne, hogy nem élvezik. Azt is tudjuk, hogy sokan közülük jobb helyre kerülnek bezárásukkor, mint amilyenbe eredetileg voltak.  Tanulás is lehetséges, olvasás tévé, meló, fizetés, napi háromszori kaja,es nó rezsi. Meg lehet érteni a rabokat is, -természetes, hogy aki rossz körülmények közül jön, vagy netán nincs hol laknia az visszavágyik egy ilyen szabályokkal teli, biztonságos, és valamennyire kényelmes környezetbe.

Na reformer apám azt mondja, hogy a kis bűntettek elkövetői éljenek csak otthon tovább, de legyen rajtuk mondjuk egy karkötő, ami egyrészt megkülönböztetésül szolgál, másrészt a helyük meghatározására. Útvonal- check tehát az első számú szabály, és hogy maradhatnak otthon. Így az eltartásuk költsége felszabadul.

..És aztán jön a lényeg: a büntetésüket a bíróság ne letöltendő, hanem ledolgozandó években határozza meg. Igy az állam unatkozó eltartottak helyett szorgos autópálya-építőket, szippantósokat, utcaseprőket kapnának, -és persze iszonyat pénzeket spórolnának meg egyrészt a munkaerőn, másrészt abból, amit a dutyik, és azok rezsijének megszüntetésével nyernének.
Olyan munkákat végeznének a rabok, amik tehát a nemrabok között kevésbé népszerűek, és lassan hozzászoknának a kemény melóhoz is.Autópályázás, takarítás, szippantás, építkezések, gyári melók satöbbi..smasszerek mennének munkafelügyelőnek. a büntetés nyilván az lenne, hogy fizetés nuku, vagy jelképes.
Persze lennének emberek, akik folyamatosan csekkolják az útvonalat, hogy kocsma az ne legyen, de lehetne pl egyenruha, hogy a társadalom számára világos legyen, kik mászkálnak arrafelé. (Akár színkódok is bevezethetőek lennének.)
Ezek voltak a viszonylag light-osak, garázdák, lopósak, verekedősek, adócsalók.


Persze a túlságosan veszélyesek  számára magánzárka volna a legjobb, nem a jelenlegi kilencfős partysátor. Emellett fontos volna, hogy segítséget kapjanak, nem letolást, hanem utat visszafelé. Amit nem tudtak megtanulni, arra legyen lehetőségük, (tudom, hogy van)és ha a szüleiknek nem volt lehetősége őket kifinomult viselkedési és életvezetési tanácsokkal ellátni, akkor ezzel kapcsolatban kapjanak oktatást. Egyszerűen meg kell tudniuk, hogyan viselkednek a rendes és mások számára hasznos emberek. Apropó, szerintem fontos lenne, hogy szakértők foglalkozzanak azzal, hogy a srácok megtalálják a tehetségüket, ezáltal hasznosságukat az életben és így kiteljesedjenek. Talán túl sok a gondoskodásból, de egyszerűen mindannyiunknak ez az érdeke. Egy idő után minden elítélt képes lenne belátni, hogy szeretne-e kimenni, és hogy felkészült-e már a kinti életre.
ha úgy érzi, hogy nem, akkor maradhat, és a megüresedett börtönökből mondjuk gyárakká alakított helyeken dolgozhat .
Persze no tévé, mobil, semmi.
.
Én azt gondolom, ez volna az igazságszolgaltatás.
..hogy nem a leépített nyugdíjas könyvelők takarítják a WCt, és betonoznak a tűző napon, hanem a rabok.
Az állam megtakarításait nem részletezem: börtönök jó áron kiadása extrém nyaralók, pornóforgatások, stb számára, napi étel, fűtés megspórolt költsége pedig mind ajándék az államkasszába.
Beleköthetetlen.:-)

Mert ha most  jönne egy UFÓ, gondolj bele, most mit mondanánk:
Mondjuk azt mondja az UFO: –..na és ti mit esztek?
erre mi: hhát csirkét, hamburgert, ilyeneket..
-es mit isztok?
-hat vizet,és különböző, változatos ízű enyhén mégező anyagokat..

• mitől mérgezőek?-
• például  az aromaanyagoktól, vagy az alkoholtól
• milyen aroma?
• hát málna, narancs, gyümölcsök
• nálatok nem teremnek gyümölcsök?
• de
• mérgezőek?
• nem, csak az aromák.
• akkor miért nem a gyümölcsöt eszitek?drága?
• nem, ingyen terem a fán.
• aha,…. biztos van ebben ráció. És  mit csináltok a betegekkel?
  -Összegyűjtjük, és meggyógyítjuk félig mérgező anyagokkal, de azokkal is legtöbbször csakis a tüneteket.
  -oké, ha így gondoljátok. és mi lesz azokkal, akik bűnt követtel el?
  -hat azokat is összegyűjtjük, hogy eszmét cserélhessenek, és betesszük őket egy rakásra..
  -és akkor?
  -adunk nekik kaját,piát, és nem kell dolgozniuk, és a társadalom összedobja a pénzt arra, hogy eltartsa őket..
  -aha, -mondaná az UFÓ. - “Felszállás, ezek hülyék!”

 

2012 01 19.

 

Szeretetettel kérdezek minden újságírót, mi lenne az ára annak, ha holnaptól eltűnne a világból a "hogyan élted meg.."-kezdetű kérdéseket? Vóna e mit kérdezni?

Örülnék, ha lenne, tényleg. Jól élném meg.

 

 

2012 01 05

Először is BÚÉK, másodszor pedig Muhahaha.

Bruhhahaha.

Haha.

Van igazság, mint tudjuk.

Biztosan emlékeztek a néhány bejegyzéssel ezelőtti Mr Noreplyre, aki ingyenes ingatlanhirdetés után egy csomó lóvét követelt tőlem, meg nyilván másoktól is, akik hirdettek a weboldalán.

Na, ma reggel ezt írta a haszon magazin a 10 legfontosabb online hírei között:

Megbüntette a Gazdasági Versenyhivatal azt a három ingatlanportált (ingatlandepo.hu, ingatlanbazar.hu, ingatlanbazar.com), amely ingyenes hirdetést ígért a lakáseladóknak, később mégis pénzt kért, ha az ingatlanokat eladták. Az egy éve kirobbant botrányban szereplő honlapokat offshore és szlovák cégek üzemeltették, most összesen 5,5 milliót kell fizetniük.

Egyébként hozzá kell tennem, hogy ezen NEM CSAK akkor kértek pénzt, ha eladták, hanem akkor is, ha letelt az általuk megszabott ingyenes hirdetési idő, vagyis akkor is, ha csak simán hirdető voltál.

Mivel nyilvánvaló, hogy a Gazdasági versenyhivatal is innen tájékozódik, ezért tartom fontosnak hozzátenni, ezt az apró pontosítást.:)

Mindegy Mr Noreply, muhahaha.:)

 

 

2011 12 03

Még egy jó hír:)

Az epres fotómat a National Geographic az éves fotóversenyen a heti kedvencek közé választotta, és még egy online portál is a kedvencei közé tette. Na ez mondjuk a gyakorlatban pont semmit nem jelent, de vicces azért ott lenni a legjobb fotósok között egy egyszerű eperrel..

:)

 

2011 11 09

Jó hír: a blog legjobb bejegyzéseiből hamarosan könyv lesz. Majd szólok.:)

Na jólvan, szóljanak a fanfárok, meg minden..

 

2011 11 04. Életrajzok

Hírességek életrajzait olvastam el nagy számban az utóbbi napokban. Asszem, hiba volt Ozzy-éval kezdeni, mert toronymagasan az övé a legjobb, méghozzá azért, mert nem egy idegen szedi össze benne az adatokat, mint egy lexikonban, hanem az író saját maga , John Osborne, és még az sem derogál neki, hogy szorikat, érzelmeket és akár ciki helyzeteket megosszon az olvasóval. Márpedig részegen beszarni egy ötcsillagos szálloda folyosóján asszem igen ciki, nem különben számos trippert összeszórakozni a turnékon.Ilyesmit nem divat a sztároknál bevállalni. Persze az egész könyv rettenetesen vicces, Ozzy le sem tagadhatná, hogy angol, mert óóóriási, flegma és fegyelmezett humora van. Az meg egyenesen megható volt, hogy nem képzelte azt, amikor a könyvet írta, hogy bárki számára érdekes lesz, mikor született és hányban jelent meg az első lemeze, nem, nem. Végig leköti a figyelmünket a könyv és nem csak elvárja. Sokat dolgozik érte, és mondom, elképesztő vicces az öreg. A művet persze átszövi annak a boncolgatása, hogyan lehet még mindig életben ennyi heroin,alkohol és gyógyszer elfogyasztása után, és persze, mint minden rendes művészi alkotásban, a főhős nem találja meg a választ, nyitva hagyja a kérdést, és hagyja az olvasónak, hogy maga rágódjon ezen a biológiai csodán.

Na épp emiatt nem volt már olyan jó a többi, -még a Madonnáéból is csak annyi derül ki, hogy a céljaiért bárkin kegyetlenül átgázol, nagy ügy, sejtettük, hogy ez kell a szupersztársághoz.

Hozzá kell tennem, hogy Magyarországon elképesztően kevés életrajzi könyv van. Rettenetes, hogy mennyire kevés. Ha mégis lenne, az egy vastag lexikon, unalmas kislemez-adatokkal, Jackonét például be sem tudtam fejezni. A címe Holdséta..b..meg,talán nem lett volna muszáj lefordítani ,na mindegy. Abban reménykedtem, hogy a sztárok könyvei oktató jellegőek lesznek és leleplezik a siker titkát, szavakba öntik a lépcsőt, részletezik a lépéseket, és valamilyen általános receptet, kvázi életbölcsességet osztanak majd meg. Aztán viszont rájöttem, hogy ez nekik nem olyan fontos, mint nekem az olvasónak, úgyhogy ahelyett, hogy megfogalmaznák, miben erősítette meg őket az elmebeteg apjuk terrorja, hogyan tudtak művészileg táplálkozni anyjuk korai halálából és általában hogyan lehet minden buktató ellenére feljutni a csúcsra, inkább védik a családi image-t és pontosan megosztják, hányban is jelent meg a szaros La isla bonita..

Ami miatt mégis fontosak ezk a könyvek, az egy aprócska párhuzam, amit valamiért minden sztár bevall, és minden híres arc könyvében szerepel valahogy (Ozzyt kivéve persze), hogy mindannyian a legnagyobbak és a LEGJOBBAK akartak lenni és úgy is viselkedtek már a gyerekkoruk óta mintha legendák, szupersztárok lennének. Igen ez különleges, megmondom, miért. Először azt gondoljuk, naná, mindenki sztár akar lenni, de ők készek voltak ezért bármit megtenni, összerombolni emberi kapcsolatokat, hajnalban kelni, gyakorolni, újravenni, újracsinálni, újtaakezdeni, könyörögni, mindent és mindenkit a cél érdekében. És ami a legfontosabb, legyen szó a Queenről, Madonnáról vagy Gagáról, legendák akartak lenni, nem pedig bekerülni a showbiszniszbe, bejutni egy tehetségkutatóban, ott lenni a top5-ben, nem nem. Nem mások útját akarták járni, erre egyik sem lett volna hajlandó, -az számukra egyenlő lett volna a bukással. Mindenben különlegesek , újak és a legjobban akartak lenni. Mindent másképp csináltak mint a többiek. Plusz, ezek az emberek egyértelmű kudarcként tekintenek a második helyre, lehet az egy dollármilliókat érő slágerlistán is, érhet az akármennyit, addig nem nyugszanak, amíg elsők nem lesznek. Nem tudom, hogy ez jó, vagy rossz tulajdonság-e, de asszem ők is csak a küldetésüket teljesítik. Megmutaják, hogy mindent lehet, ha az ember belehelyezkedik egy szerepbe és hajlandó mindent megtenni érte.

 

 

 

2011 10 17

 

L.A.G.ZI. 2.0.1.2.0.6.

;-)

 

2011 08 26

Néhány tréfás, ám praktikus jótanács annak az étteremnek, ahol tegnap  voltunk :
Kedves éttermvezető, és head chef, aki ezesetben ugyanaz! Elnézést a bocsánatért, amiért az étteremvezetésbe egyszerű vendégként beleszólok, de vóna néhány apróvéleményem, amiven szívesen segíteném virágzó éttermének további működését, akármit is hozzon a következő 2 hónap.

• Amikor az ember étteremvezetésbe kezd és az étlaptervezésnél jár, jó, ha figyelembe veszi, és hasznos, ha tényként kezeli azt az egyébként meg nem alapozott észrevételemet, miszerint a vendégek többsége valószínűleg nem tart 100%ban sómentes diétát, de ha mégis, akkor ezt biztosan nem a teljes zsírdiétával kombinálja, ám ha létezne is ilyen életforma, nem biztos, hogy okos döntés komplett étlap-koncepciót erre építeni.
• 45fokos hőmérséklet körül érdemes bekapcsolni a klímát, akkor is, ha kevesen vannak, mert jót tesz a levegő hőmérsékletének. Nem esik jól nekünk, ha látjuk a készüléket, de nem érezzük a hatását. Talán túlérzékenységre vall, de ilyenkor úgy érezzük, nem vagyunk elég fontosak. Értem én az érveket és elfogadom, hogy "csak teltháznál klímáznak, egy asztalnál nem", de azt szeretném mondani, hogy meleg volt.
• Apropó, ha tényleg "egy asztal volt" tegnap és ez a jelenség gyakori, annak érdemes némi jelentőséget tulajdonítani. Természetesen könnyen elképzelhető, hogy az emberek hülyék, tény, hogy válság van, tél van, nyár vége van, évnyitó van és más egyéb okok is, de az a helyzet, hogy a 2 méterre virágzó étterem is ebben az idősíkban éldegél vígan a válság, hideg/meleg és egyebek ellenére..
• Rövidebben: ha kevesen vannak, akkor szar a kaja.
• Praktikus gondolat, hogy ha nem megy a bolt, akkor bizony nem érdemes 10-kor bezárni, és a két 3 napján szünnapot tartani, mert kicsi az esélye, hogy zárt ajtók mellett volna olyan éhes és hálás  bárki, hogy az ajtók felfeszítése és vacsorájának elkészítése után pénzt tegyen a kasszába. Erre való a saját konyhája.
• Továbbá a vendégek nem szeretik a:
• rendelésfelvétel közben ablakon kihaverkodó, kurva okos pincért,
• takarítócuccba öltözött , túlságosan laza, flegma, ellenszenves felszolgálót,akkor sem, ha a tulaj csaja.
• ismeretlen francia és magyar szavakkal teletűzdelt sznoboskodó étlapot magyar fordítás nélkül,
• zsírt,
• gyanús , konyhából kihallatszó mikrócsilinglést,
• ordító komolyzenét és btw. ordító egyéb zenét,
• paraszt pincért,
• ehetetlen , fűszerek és só nélküli kaját,
• átverést.
• Persze, az emberek szeretik a meglepetéseket, de leginkább akkor, ha pozitívak és nem akkor, ha például gyulai kolbász helyett lecsókolbászt, hús helyett rántott zsírt kapnak.
• Továbbá nyilván van minimális esélye, hogy az asztaltársaság a vacsora elköltése után a helyszínen bikram-jógázna egy keveset, de csakis ebben az esetben indokolt ragaszkodni a 45 fogos belső hőmérséklethez, és ha lehet, akkor is egy a többi vendégtől távol eső teremben.

2011 09 27 Dubaj, Szovjetúnió

 

..Eszembe jutott még egy érv a jelenlegi oktatási rendszerrel kapcsolatban:szar.

Már leírtam miért, de azt még nem, hogy szerintem az sem igazságos, hogy a suliban mindenhez érteni kell, ráadásul mindenhez egyformán, ötösre. Hát édesjó kisöcsém, te uránbánya mániás oktatásügy merchanising manager! Az életben nem éppen arról van szó , hogy nem mindenhez kell érteni, hanem csak egyvalamihez, de ahhoz nagyonis???!!Mér kell ez a multifunkciós svájcibicska típusú oktatás? én egyenesen nem engedném matekozni azt, aki mondjuk jó a zenében, -ne vesztegesse az idejét a leendő művész úr. Nem ? Tanuljon meg felezni, hogy ne vesszenek össze a szintissel és kész. nem kell mindehez érteni. Nem kell. Egyvalamihez kell. Aki mindenhez érteni akar, ostoba. És tudom, hogy Osho vagyok, de ő is ezt mondaná és igaza lenne.

Nézd csak meg a világ sikeres és legsikeresebb embereit. Nem értenek mindenhez, a legtöbb főzni sem tud. De tudnak cserébe befetetni, programozni, énekelni, kosarazni, csótányt irtani, mindegy. Csupa olyan dolgot, amivel a suliban nem lehettek nagy ászok. Nem kell mindenhez érteni, csak egy dologhoz, ehhez ragaszkodom.

 

Erről jut eszembe: észrevettem, hogy egyszerűen vannak emberek, akik a kelleténél többször találkoznak teljesen méltatlan igazságtalanságokkal. Érdekes módon a legtöbbször azokkal esik meg ilyesmi, akik egyébként igencsak rosszul tűrik a dolgot. Ilyen vagyok én, de pl Hajdú Péter is, ahogy hallom a bulvárhíreket. Tuti, hogy ő is egy igazságharcos valahol...:)

Persze, sokszor úgy jön le, hogy az ilyen arcok kiakadnak, túlreagálnak, satöbbi, miközben szegénykéim éppenhogy Jusztícia nevében akarják tettekkel és szavakkal is meggyőzni a helyzet abszurd méltatlanságáról a vállrándító többséget.

És tudod, mi az érdekes?

Soha, de soha nem járnak igazi, valódi, megnyugtató sikerrel. Valaki mindig balhésnak nevezi majd őket, félremagyarázza a szavaikat, félreértelmezi a vehemenciájukat, vagy csak simán sem ismeri el, hogy úgy van, ahogy mondják, netán simán ellenszenvesek lesznek a sok pattogásnak köszönhetően.

Pedig jót akarnak. És nekik van igazuk, de mégse.

Lépnek az Igazság nevében, de az Juszti néni látszólag nem valami hálás, ami persze dühítő.

És gondolkodtam, hpgy ez vajon miért lehet. Miért kaphat annyit igazságtalanságot épp az, akit a legjobban zavar és hogy amikor kiáll a jó , hasznos és korrekt dolgok mellett, akkor is elbukik.

Ez a szabály így nem illik bele ebbe a tökéletes világba.

Aztán rájöttem:)

Nos ha sok ilyen szitu van az életedben az egyszerűen csak SEGÍTSÉG , hogy könnyen átlépj az ilyesmin és egy pár év múlva úgy follyon melletted a világ érpatakja, hogy leszarod , hány bakancs úszkál benne.

Szóval megtanít felülemelkedni, ennyi. Hasznos a sok méltatanság, nemesebbé tesz, komolyan mondom. Egyre könnyebben szökdécselsz majd át a gáton és végül semmi sem zavarhatja majd meg a boldogságodat. Észre kell vennned, mennyire jót tesz vele some igazságtalanság.

Aztán az ilyesmi megtanít megbocsájtani is és ami a legfontosabb, az indokolatlan végső kudracokkal azt meséli el az Élet, hogy egyrészt tehát dont worry, másrész pediglen be happy, a legfontosabb pedig, hogy az igazságért harcolni NEM A TE DOLGOD kedves kisöcsém.

Bezony. SEmmi harc, semi igazságosztás, itt fent mi tudjuk, hogy volt, te csak intézd a dolgod, mi meg a mminenket. ne szólj bele a melónkba, mert te nem fentről látod a történetet, hanem belülről. Ilyeténformán tudjuk, hogy nem akarsz rosszat, de nem látsz, csak egy részletet. Pihenj arc, fogd a tehetséged, és abba fektesd a Mekiben könnyen megszerzett energiáid.

Ne ossz igazságot éde drága kisöcsém. Nem azért, mert megteszi helyetted majd más, hanem azért mert már megtette. Ott van igazság, odatettük mindenhova, és tudjuk, hogy jót akarsz, de légyszi ne zavarj bele a dolgok menetébe. Működik a rendszer, tökéletesen van kitalálva, te csak élvezd drága kisöcsém, ne dolgozz,mert az élet Dubaj, nem Szovjetúnió.

 

 

 

2011 09 25 Királylányokról

 

Elmondok egy mesét hátha hasznos tanulsággal szolgál a jövő (és persze a jelen) milliomos szülői felé. Élt egyszer 3 lány. Az apjuk persze a gazdag király, Mr Dagobert bácsi volt, aki két nagyobbat valamiért nem támogattai soha,de a kicsinek mindent megadott. A nagyokkal soha nem élt együtt a kicsinek végignézte az életét így nem csoda, hogy csakis őt volt alkalma megszeretni. (vagyis mondjuk, hogy nem csoda ). A kicsi egy kis nyafogásal, hisztivel és szeretlek-ezéssel mindent elért és ezt kis is használta, -az orránál fogva vezette szerencsétlen öreg apját, aki tényleg azt hitte, szeretik. Eszébe sem jutott, hogy aki szereti, nem tőle kuncsorog, hanem tesz valami olyat, amitől buszke lehet rá az öreg. Na mindegy, amikor a kiskirálylány például megunta a telefonját földhöz vágta és kapott egy újat, emelett autót, nyaralást és még ki tudja miket, amiket persze titokban tartottak a nagyobbak és mindenki előtt, mintha akkor nem létezne ez az egyébként igen tisztességtelen és igazságtalan húzás.

Na ebből drága kisöcsém meglepő módon nem is lett más, mint az, hogy a nagytesók bár sokat szomorkodtak, sokat éheztek,de kénytelenek voltak elgondolkodni, mihez értenek, megtalálták a saját hasznosságukat, majd megteremtették a saját egzisztenciájukat és vígan éltek tovább, nem szorultak senkire.

Sikeresek lettek.

Az elkényeztetett kiskirálylányban ezzel szemben az a feltételes reflex alakult ki, hogy szeretlek-re minden férfi pénzzel felel, amiből persze soha nem elég. Az apa támogatását élvezve a jövőre való tekintettel munka helyett gazdag pasikat kezdett hajukrászni, és ha kellett neki valami, azon gondolkodott, kitől kaphatja meg és nem azon, hogy melózzon érte valamicskét. A munka számára a lúzerek elfogalatsága lett és büszkén mutogatta az ajándékokat, amiket kapott. Az egyik nagytesó beszélni próbált az apával, hogy ennek az aranyvilágnak meglehet a böjtje, erre a kislány csak hisztizett letörölte az összes tesót a fészbukról. (Ez egy modern mese, mint láthatod:) A kislány egy eltorzult függő lett, ráadásul mások pénzétől függő, mert egy kis ínség hiányában nem volt alkalma a munka nemesítő hatásait megtapasztalni. El sem gondolkodott azon, hogy mivel lehetne hasznos, -erre sosem kényszerítette az élet. Ez persze rengeteg kiszolgáltatott helyzetet eredményezett, mivel a pénzt ugye nem adják ingyen még a gazdag pasik sem... főleg nem egy idő után, mindegy.

Apa bár a kicsit szerette a legjobban, neki akart a legjobbat, mégis nem úgy lett.

A kislány egész életében azon agyalt, hol lehet gazdag arcokat felszedni,a családban kitől lehetne valamit lenyúlni, elvárni, elvárni, elvárni. Megszokta, hogy ő a főnök, ha valaki nem értett vele egyet, ha valakinél nem jött be a szeretlek, akkor továbblépett.

Így éldegélt és mások pénzétől kiszolgáltatva. Emellett soha nem csinált semmit őszinte lelkesedéssel, vagy azért, hogy segítsen, hogy hasznos legyen,és mivel belül tudta, hogy amit tesz,semmit nem ér, hamar pánikbeteg lett, majd depressziós és vélül több pszichoszomatikus betegséget is megszerzett unalmában.

Mindezt egyetlen rosszul kialakított apai reflex (szeretlek-pénz) miatt.

Erre mondaná Csernus, hogy apassza el a forrásokat, de mán, még ha nyafog is a gyerek, másképp esélye sincs, hogy kinevelje belőle a devlát.

 

Ezt az egészet azért írtam le,mert biztos, sokaknak, akiknek van pénze dilemma, hogy adjanak-e a gyereknek vagy sem, és ha igen, akkor hogyan és milyen körülmények között és mennyit.

 

hogy mi a tanulság? hogy mi a teendő akkor, ha milliós vagyon nyomasztó terheivel kell együtt élned és gyereked is van mellé? Hogy adj neki vagy ne? Hát asszem a dolog egyszerűbb, mint gondolnánk. ha a világban zajló eseményekre akarjuk megtanítani és arra, hogy pénz munkával szerezzen, akkor pénzt munkáért adjunk. Kocsimosás, ablaktisztítás, kutyasétáltatás, mittudomén. Lehet az összeg nagyobb is, mint amit a piacon adnak a szolgáltatásért, a lényeg, hogy az a reflex alakuljon ki a gyerekben, hogy ha valamit szeretnék, jöhet a munka. Ez az én véleményem. Ha szeretlek-ért adod a pénzt, a szeretlek-et ajánlja majd fel mindenkinek, ha érted mire gondolok..

Velem egyébként ezt csinálták és bejött. Hetente mostam nagyanyám ablakait:). Nem a szigor a lényeg, és hogy szenvedjen a melóban a gyerek, hanem a reflex kialakítása, érted?

Ettől persze még nincs megoldva , hogy rávazessük, hogy azzal foglalkozzon, amit szeret és, hogy folyamatosan keresse majd a hasznosságát a világban, de asszem ez is megoldható azzal, ha támogatjuk a hobbijait és annak "végtermékeit" érték-ként kezeljük. Vagyis mondjuk nagyi fizet valamennyit a kézzel készített fantasztikus tésztafülbevalókért, apa ad egy kis aprót a csodálatos hegedűkoncertért és bármiért, amit szenvedéllyel csinál a kölök.

És tudom, hogy furcsa, de inkább ezért fizessen, mint csak úgy fagyira meg nyafogásra. Így a gyemek munkát is értékeli majd, és a sok nemjó meló után talán rájön, hogy autómosó soha nem akar majd lenni és a szenvedélye irányába halad. Nem a meló a cél ugyanis, hanem az évezetes meló, nem mindegy. Szerintem az nem szülői siker , ha a gyerek mindent elvállaló, mindenkinek behódoló igásló lesz, aki azt gondolja, hogy csak a kemény munka érhet pénzt, hanem ha a tehetségét kibontakoztatja és élvezi, amit csinál.

Hát ennyit a királylányokról mára. Itt a mese vége. Remélem, tanulságos volt.

 

2011 09 18

Fotózgatok mostanában, képezem magam, még nincs eldöntve a sorsom, úgy kell nézni a képeket. :) Kell valami hobbi a shoppingoláson kívül...:)

 

 

 

 

 

 

 

 

2011 08 09 Valósághősök

 

Valósághősöknek hívják a valóságshowk szereplőit.. Hősöknek.. illene kiborulni rajta, ugye? Mégis az jut eszembe, hogy sokszor észrevettem már, hogy valahogy kialakult egy-egy szó és végül igaza lett..

Ezek az arcok nem hősök, -ebben majdnem mindenki egyetért. Hősök a háborús áldozatok, akik életüket adják a hazáért, az agyedülálló anyák, akik fiatal éveiket áldozzák fel a gyermeknevelés miatt, és nagyjából mindenki, aki a saját idejét és boldogságát áldozza fel egy szent , vagy legalábbis értelmes cél érdekében.

Én a reality-k szereplőinek hálás vagyok. Szerintem hasznos tevékenységet végeznek és tulajdonképpen hősök is. Hiszen bárki elmélyülhet egy szakmában annyira, hogy aztán egy kis manageléssel híres legyen, de kevés az az ember, aki vállalkozna arra, hogy megmutassa, mi lesz akkor, ha valódi tartalom, "bemutatnivaló" nélkül kerül valaki a reflektorfénybe. Kevesen vállalnák be közülünk , hogy alkoholisták, rágógumisztárok, vagy pszichiátriai kezeltek legyenek csak azért, hogy az emberiségnek bemutassák, mi történik akkor, ha a fénynek nincs mit megvilágítania és hogy a többiek okulhassanak a példájukon. Ők egyszercsak ott állnak a színpadon és elkezdenek valami jelentőség után kutatni, de akkor már késő, mert a valódi értéket nyilván nem lehet hetek alatt létrehozni. Persze, a dalaikat kinevetik, és ha a tévében példa kell a mihasznára, őket említik meg. Nyilván nehéz az ilyesmit feldolgozni, így el kell kezdeni sürgősen inni, vagy megbolondulni.

Nagy áldozatok ezek.

Mi meg tanulhatunk az életükből. Feláldozzák a fiatal éveiket, bevállalják a bezártságot hónapokig, csak hogy mi tanulhassunk, okuljunk a példáikon. Hogy észrevegyük, mi lesz, ha reflektorfénybe kerül a semmi, és végigkövethesük a fennmaradásért folytatott kemény vetkőzésekkel, botrányokkal küzdelmet, és az az utáni süllyesztőt. Az is nyilvánvalóvá válik végül, hogy az ismertség nem elég a tisztelet, pénz, megbecsülés kierőszakolására. Az ismertségnek nyilván következménynek kell lennie, de ezeknek a srácoknak köszönhetően mindenki megláthatja, mi lesz akkor, ha mindenki álma, a híresség' egyszeriben spontán megvalósul.

Az ő történetük tehát világosan megmutatja, hogy valamit tenni kell, nincs mese. Az ő életük jól példázza a hasznosság fontosságát és mindennél világosabban láttatja, hogy véged van, ha nem tudsz adni, még akkor is, ha minden kamera téged figyel. Tökmindegy. Ha úgy élsz, hogy nem vagy hasznos, akkor mindegy hogy ott van-e az ismertség, mindenképpen véged van .

Max annyiban más a helyzeted, hogy a kamerák előtt halsz meg.

Márpedig ez történik velük az esetek majhogynem mindegyikében és én hálás vagyok nekik, hogy bemutatják, mennyire nem ér semmit a hírnév önmagában. nem lehet vele kufárkodni, mert nem a tied a tévé, a kemra és a staff, a tied csak az, amit adni tudsz és seftelni sem áll módodban mással. Az ismertség , vagy az, hogy a színpadon állsz, önmagában nem tud fenntartani, nem tud tiszteletet adni, nem tud hasznossá tenni, csak egyszerű fény, ami megvilágít mindent és egy csomó szempár, akik várják, hogy történjen valami.

Márpedig ezt az egészet leírhatnám én, kevesen hinnék el, ha nem lenne olyan, aki hajlandó végigjátzűszani a játékot.

Nem értem, miért ne nézhetnének a fiatalok ilyesmit, -én egyenesen kötelezővé tenném nekik, hgy lássák, hogyan alakul az ember pályája, ha egyedül az annyira vágyott hírnevet kapja meg, minden tartalom nélkül. Nem értem, miért lennének hasznontalanok ezek a műsorok, szerintem a reality egyike a legtanulságosabb, legbölcsebb műfajoknak. És nem értem azt sem, miért néznénk le a szereplőket. Meg kell látnunk, hogy kevesen tékozolnák el a feléjük irányuló tiszteletet és élnének örökre ezzel a szégyenteli címmel csak azért, hogy mi tanulhassunk. Valaki mindig emlékszik majd rájuk az állásinterjún, a nagyáruházban biztosan lesznek, akiknek még megvan a fiókban a tusolós fotójuk , így végül az egész életüket feláldozzák csak azért, hogy mi tanulhassunk, és képben legyünk azzal, mi az ismerség cukormázas álomvilága mögötti valóság.

Szóval valósághősök. Jogos. :)

 

 

08.01. Igazság koma

 

Tegnap éjjel láttam a híradóban, hogy egy úszó, aki első lett az valamelyik számban a VB-n, csak annyival kommentálta a dolgot, hogy "aki másnak vermet ás, maga esik bele"...

Nyilván örült, meg egy kicsit dühös is volt, mert akadt valaki a környezetében, aki akadályozta, nem hitt benne és szerette volna , ha mindenki számára egyértelmű, hogy végre diadalmaskodott az igazság, méghozzá az ő oldalán...

Csomószor nincs ott az igazság, amikor kéne. Tudod, amikor egy ismerősöd összejön valakivel és te tudod, hogy nem kéne, és bár olyan aranyos lány, talán a legjobb szívű, mégis padlóra kerül hamarosan. És úgy is lesz. És aztán tudsz valakit, aki mindenkit átver, vagy mindig hazudik, sunnyog, építkezik,nyomul, haverkodik,áldozatkodik, vagy kedveskedik, és imádják, mert az nem látják, mi történik. Valakiért kiteszed a lelked és segítesz, ahol tudsz, de úgy kezel, mintha gonosz senkiházi lennél. Vagy anyukád összejön egy elmebeteggel, tesód kifog egy skalpvadászt, vagy aki minden ok nélkül pletykákat terjesztett rólad, végül kifúr az allásodból. Ja igen a klasszikus: akit szerettél, megcsal, ráadásul mindeki tudja, csak te nem ,és pont az a gazdag bunkó nyer a lottón helyetted, és aki sunyi módon átvert, végül megnyeri a pert és ezer más olyan szitu van, ami arra utal, hogy igazság koma nagyon elfogalt lehet és valahol máshol praktizál amikor szükség lenne rá..

Egyszer olvastam egy kutatásról, ami sikeres embereket vizsgált és persze olyanokat is, akiknek nem nagyon jött össze a dolog semmilyen területen. Kiderült, hogy mindannyian hasonló szituációkba keveredtek életük során, és nem a helyzet volt különböző, hanem az, hogyan kezelték. A vesztesek csoportja gondolkodott dolgokon, a sikeresek cselekedtek is. Amikor netán a vesztes gondolkodású alany cselekedni kezdett, azonnal feladta, ha jött az első kudarc, a sikeres pedig más utakat keresett..

Fentiek alapján úgy gondolom, mindannyiunkkal hasonló számban történnek igazságtalanságok is, de vannak, aki rágódnak rajta, bosszút forralnak, leleplezik és van, akiket szinte meg sem értint, -élik az életüket, igyekeznek hasznosak lenni, dolgoznak, szórakoznak, nem rágódnak olyasmin, amin nem változtathatnak.

Szerintem ők tudják jól: nem kell nekünk megmondani, hol bukkanjon éppen fel az igazság, különben baj lesz.

.. mert történik valami és akkor jössz te, aki kimondja, megvédi, nyíltan kiáll, és elkezd az igazság nevében dolgozni. Jószándékból persze, ez nem vitás, és hogy én is így csináltam mindig , az sem kérdés.

Mégis, az ilyen történeteknek a vége mindig az, hogy bár segíteni akarsz, még nagyobb bajba kerülsz, mert nyilván csak a féltékenység miatt avatkozol bele, vagy mert unatkozol, vagy csak simán szánalmas vagy ésamúgy is minek szólsz bele, minek furkálódsz, biztos csak az unokatesója volt. ..Mindegy, mindenképpen rosszul jársz, pedig te csak nem akartad hagyni, hogy a rossz események bekövetkezzenek, vagy ha már megtörténtek, szeretted volna, hogy kiderüljön, ki az igazi felelős.

Jót akartál és és mégis te kerültél bajba..Még egy igazságtalanság és pont, amikor Jusztícia nevében dolgoztál. Korrekt kis deal.... :)

És amikor így cserbenhagy az Igazság koma, akkor kell belegondolnod, egy pár dologba.

Például : nem lehetséges, hogy vannak olyan események, amiknek egyszerűen be kell következniük?

Lehetséges, hogy visszaemlékezve már te is örülsz az olyan "kudarcoknak", amik annak idején végül egy másik útra tereltek , egy nagyobb siker felé?

Lehetséges, hogy a kedves szomszéd lánynak össze kell jönnie a skalpvadásszal, hogy később igazán értékelni tudja a nagy ő-t, akinek máskülönben esélyt sem adna?

Lehetséges, hogy most ki kell hogy fúrjon valaki az állásodból, hogy belevágj abba, amivel életed legnagyobb sikereit éred majd el? Lehet, hogy mindenkinek el kell utasítani a könyvedet, hogy sikeres saját kiadót hozz létre? Lehet, hogy Péter szomszéd örökre összeomlana, ha megtudná, hogy megcsalták? Lehet, hogy nem szabad klasszikus szépségnek lenned, mert csak így van alkalmad a tehetségeddel fogalkozni? Lehetséges , hogy X éy Y csalóknak szüksége van az ismertségre, vagy az állásodra azért, hogy felébredjenek, vagy jó útra térjenek? Lehetséges, hogy nem is egyértelmű mi miért történik, de egyszerűen meg kell történnie mindenfélének és kész?

Én álladóan igazságot akartam csinálni. Mindenről tudni akartam, én voltam a mérleg és biztos voltam abban, hogy ha valaki hazudik, annak ki kell derülnie és aki ad, annak kapnia kell. És tudod mi történt? Ahogy teltek az évek és egyre ügyesebben tudtam képviselni az elveimet, egyre nagyobb igazságtalanságokat kellett végignéznem. Kezdődött a suliban az méltatlanul kiosztott rossz jegyekkel , kis pletykákkal és persze egyre nagyobbak jöttek. Álhírek, csaló manager, mittudomén. Nem értettem, hogy miért kell találkoznia az igazság ilyen hű képviselőjének ennyi rettenetes erőpróbával, és miért jönnek egyre nagyobb igazságtalanságok??

Aztán, amikor Juszti néni cserbenhagyott én is elkezdtem gondolkodni..

lehetséges, hogy mindez azért történt, hogy egyszerűen képes legyek végignézni az egészet?

Hogy megtanuljak minden körülmények között hinni abban, hogy Igazság komám dolgozik?

Hogy elmondhassam Neked is?

Tanultam szerencsére. Épp annyit, hogy ne akarjak mindent tudni. Most már képes vagyok végignézni és megélni bármit és hinni abban, hogy végül jól alakulnak a dolgok. Nagy ajándék ez: soha többé nem harcolok és máltatlankodok már és tudom, hogy minden jól alakul. Nyugodt vagyok minden körülmények között, látod, ezért mondom, hogy nagy ajándék.. Legalább akkora, mint gyerekkorban szegénynek lenni és megtanulni a kreativitást, és soha többé nem félni a pénztelenségtől, ennek következtében ne a pénzétz dolgozni... Vagy együtt élni egy alkoholistával, hogy világosan lásd az egészség jelentőségét. Legalább olyan hatalmas dolog, mint elviselni egy sor megalázó kudarcot, hogy végre legyen bátorságod belevágni abba, amibe igazán szeretnél, vagy elviselni egy sor megaláztatást azért, hogy eztán minden kapcsolatból legyen erőd lelépni. Olyan kincs, mint sokáig magányosan élni, és így megszeretni az egyedüllétet, hogy eztán ne félelemből, vagy elvárások miatt, hanem csak az igaziért add fel. Magány, szegénység, igazságtalanság... kincsek, én mondom.

Ma már fogalmam sincs, milyen úton kerül majd felszínre az igazság az egyes szituációkban , és azt sem tudom, mikor, mert ez nem az én melóm. Az én munkám tudni a hasznosságaimról, és megosztani azokat és persze asszem, hogy a tied is ugyanez. Az élet alakulásába nem tudunk beleavatkozni, hamar kispadra ültet a koma, ha megpróbáljuk.

Az előbb egy csomó igazságtalanságot soroltam fel, de ha a fentiekbe jobban belegondolsz, egészen biztossá válik, hogy Igazság koma mégis mindig ott van, ahol kell.

..Csak nem szereti, ha nem hisznek benne, és nem akarja, hogy helyette dolgozzon bárki.

.Érthető, hogy ő sem szeretné, ha kifúrnák a melójából mindenféle idő előtti leleplezéssel, korai ítéletmondással, amatőr prókátorkodással, sárgalap-himbálással ... Végül minden jól alakul majd, és a jó jót kap, a rossz meg tanulságot. Csak ne állj át közben a másik oldalra, mert akkor téged is figyelmeztetnie kell. Meg kell tanulni hinni dolgokban, nincs mese.

 

 

 

 

2011 06 28 Hiteles könyvek gyűjteménye
Azt olvastam, hogy VV Oli ír egy könyvet arról, hogyan kell nyerni a VVilágban és más hasznos gondolatokat és a szimpátia megszerzésével kapcsolatos tanácsokat is osztogat benne.
Hát megvan már, mire vót szüksége a világnak oly régóta.:)
Én mondjuk úgy emlékszem, hogy nem nyert, de még szimpatikus sem volt, de ettől függetlenül remélem, hogy sokat elad majd belőle. VV Oliban meg kell látni a jót. Például, sohasem derül ki, hogy miért, de megnyerette Alekosszal a versenyt, majd túlélte a görög egyébként nagyon durva hálátlanságát. Jó, akkor most már inkább Alekoszt szeressük meg. Érvek Ali mellett: jól tűri a visszautasítást, szereti a rendet, sokat tud inni.

Sőt, ez az egész amiatt is klassz, mert engem is megihletett a könyv. Eszembe jutott a sztárvilágból néhány olyan szerző, aki szintén kiadhatna tőle (szerintem)teljesen idegen műveket.

VV Éva - Nyugalom (Zen bölcsességek)
Rubint Réka - Kenyérsütés házilag
Fekete László - Mindenből egy keveset (francia diéta hölgyeknek)
Király Linda - A világ himnuszainak verselemzése (CD-melléklettel)
Erős Antónia - Régi magyar disznóviccek
Demcsák Zsuzsa - A metál 100 éve
Szíj Melinda - Önbizalomtréning
Karda Beáta - Logikai fejtörők
(Beát imádom egyébként, tényleg jó fej.)
Geronazzo Mária - Méltósággal öregedni
(Egyébként Geronazzo Maria is tök kedves)
Benkő Dániel - Vonzó férfi 50 felett
jaaaaaa..
hagyjuk.  Mindenkihez lehetne csatolni hozzá nem illő könyvet, tudom. Elnézést a szereplőktől is, remélem, értik, hogy a kontraszt miatt kerültek be. Ha nem, akkor dolgozzanak a humorérzékükön.
Jaa, Rubint Rékát nem kedvelőknek elmesélek egy sztorit. Egyszer találkoztunk a TV2 büféjében, azelőtt sohasem, -mondhatni idegenek voltunk. Akkor született meg Edi és vittük magunkkal őt is. Réka megnézte a gyereket, felvette, aztán kiszaladt a kocsijába és előjött egy pár világító gyerekszandival, mondván, hogy külföldön vette, de Norbikára kicsi lett. Ennyi.  Nem volt ott stáb, újságíró, semmi. Csak odaadta a szandikat.

 

 

 

 

 

2011 06 11 Stylingok

 

Stylingokat készítek mostanában egy angol kezdő és haladó stylistközösségben, online. Hát isteni szórakozás meg kell, hogy mondjam! Olyan, mint dalt írni, énekelni, vagy blogolni. Egy adott témában kell dolgozni, például fesztivál-ruhatár, vagy munkahelyi összeállítás idei divatszínekből. Lehet nyerni is klassz dolgokat, de annyira jól szórakozom a stylingok (ja, öltözékek) készítése közben, hogy igazából az így eltöltött időt is nyereménynek tudom be.

Nyilván nem mindenki számára világos, mi lehet abban olyan jó, ha felfedezel egy olyan táskát, amilyet még sohasem láttál, vagy alkotsz valami igazán klassz outfit-et "Kiűzetés a paradicsomból"-címmel, de megvan ennek is a szépsége, hidd el nekem, ugyanúgy, mint egy jó fordulatos horgászatnak, eseménydús programozásnak, vagy izgalmas hajnali hosszútávfutásnak. Ráadásul valamelyik spirituális könyvben azt olvastam, hogy már a boldogságommal is teszek a világegyetem jobbá válásáért, úgyhogy szívesen.:)

Nyilván ez mindenki másra is igaz. Gondolom,ezért is ajánlgatja minden nagy gondolkodó, hogy kövessük a boldogságunk útját, -vagyis azt tegyük, ami jól esik, mert az a jó szórakozás mellett elvezet majd a hasznosságunkhoz is. Igazuk lehet. Én mindig azt csináltam, ami jól esik, és épp olyan sokszor, amikor kedvem volt, és amikor azt csináltam, annak végül lett is értelme, például a zenében, és a blogolásban is.

(Most olvasom a "Lustasággal a sikerért c. könyvet, -vannak benne épp ezzel kapcsolatos, tökjó gondolatok.)

Most valamiért a sztájlisztkodás jött, és akár hiszed, akár nem, ez valami nagyon tartalmas dolog. Van ebben kihívás, kell hozzá rengeteg kreativitás, és lehet benne üzenet, ha jól csinálod. Pont a Paradicsom témával kapcsolatban csináltam olyan szet-et, aminek "Éva almája" volt a címe, (angolul jobban hangzik azért..) és amiben kis piros fülbevalók jelképezték az almát, egy nagy férfióra Ádámot, a piros szín a csábítást, és egy kígyómintás táska is szerepelt benne, nyilván tudod, hogy miért, de egyik sem volt elmagyarázva. Vagy látja az ember, vagy nem. Ott az összeállítás, meg a cím, és van benne egy kis játék, és vicces, hogy így üzensz az embereknek, és tudod, hogy alig fogja majd fel valaki, de nem zavar az sem.

Szóval lehet a styling is művészet, mert lehet hozzá üzenetet kapcsolni, márpedig tudod, hogy mit gondolok erről: szerintem épp a mögöttes tartalom és az üzenet különbözteti meg a gombolyagos kiscicás festményt a műalkotástól. Mindez nem azt jelenti, hogy a ma összeállított szet az lett, de lehetne az. Őszintén szólva nem érdekel a zenében sem , hogy hol kezdődik a művészet, az fontosabb, hogy jó e csinálni vagy nem.

Jaaaa, az előbbi bejegyzésben bemutatott Mr Noreplyről kiderült, hogy minden fizetési figyelmeztetős emailért önkényesen felszámít 500FT-ot. Nyilván , ezek után nem rest írni a leveleket, és hát ezt is megteheti a bitangja, ahogy szegény nagyapám mondta volt. Szerencsére tata nem találkozott ilyen arcokkal. Írtam Noireplynek, hogy átulataltam a pénzt, ami azóta egy huszasra dagadt, és hogy remélem, hamarosan megtalálja a hasznosságát az életben, és kívánom, hogy ne kelljen bűnözésből élnie. Egyébként folyamatosan írja a leveleket, mentegetőzik, magyarázza, hogy ő minden infót megadott, és mivel ez engem teljesen hidegen hagy, javasoltam neki, hogy ha íráskényszere van, írjon blogot, ha pedig mentegetőznie kell, akkor váltson szakmát. Én nem olvasom a leveit, nem ismerkedem csalókkal. :) És még a tréfát sem érti. Ez a Noreply.. tényleg megtalálhatná már miben hasznos, még mielőtt elküldi nekem a hatvanadik levelét. Lehet, hogy pont írnia kéne, ha már erre van oly hatalmas ingerenciája, nem erőszakkal kicsalni a zsetont ingatlanhirdetés címén.

Mindeninek bele kell törődnie a hasznosságába még akkor is, ha az ebihalkergetésben, hírlevélírásban, sztájlingkészítésben, vagy triangulumozásban jó.

Nem kell mindenkinek nagy embernek lenni.

..Merthogy értékesebb egy jó elsőrangú leves ugyebár, mint egy másodrangú festmény, Mr Noreply..

 

 

06.18 Mr Noreply

 

Óvakodjon mindenki :) Képzeljétek barátocskáim, kábé egy fél éve feladtam egy ingatlanhirdetést az egyik ingatlanos oldalon, valami depóson. Ezt figyeld: ingyenes hirdetés volt, erre most írják, hogy a tartozásom tizenvalahányezer forint, és fizessek, de mán.

Kiderült, hogy náluk az az önkényesen kiagyalt szabály , hogy ha nem törlöd saját kezőleg egy adott időintervallumon belül a hirdetésed (ami az összes ingatlanos oldalon automatikus dolog) az azt jelenti, hogy szerződsz velük egy újabb, fizetős időszakra.

SŐŐŐT, most már törölni sem tudom az egészet egy újabb blikkfangos pénzkicsalós szabály miatt. Igen, jól érted. Már egyáltalán nem akarom, hogy fent legyen, mégsem tudom törölni a fizetős hirdetésem, mert azzal, hogy náluk hirtettem anno ingyenesen, még ezt is "aláírtam", úgyhogy ketyeg tovább a fizetős időszak..

Majd ha fizetek, akkor tudok törölni is, addig tovább ketyeg.

Na vajon mit szólna ehhez a Tévé ügyvédje, miszter Juszt?

Írtam nekik levelet, mondom, majd az ügyvéd..

Erre visszaír, hogy vizsgálta már a bíróság a szolgáltatásukat és semmi törvénytelent nem talált.

Na mondom,jaaaaaa, hogy már vizsgálta bíróság? hogy lehet ez? Micsoda váratlan fordulat egy ilyen becsületes cég életében!Gondolom volt egy-két palijancsi még rajtam kívül is. .

Persze, értem én, szerződtem oszt kész. Lehet, hogy valamilyen kattintásommal, magatartásommal, vagy ami még rosszabb nem-magatartásommal elfogadtam egy sajátos szerződést, így a bíróság nem tud mit tenni, de attól ez még csalás szerintem, méghozzá a sunyibbik fajtából, mert nem volt a dolog valami egyértelmű.

Mert mi van ha én holnap elmegyek Mr Ingatlandepóhoz és viszek neki egy szerződést, amiben az áll majd, hogy ha kinyitja az ajtót azzal aláírja, hogy fizet nekem egymilliót, ám ha nem, azzal pedig vállalja, hogy arcon vágom egy doronggal. És akkor a bíróság nem tud majd mit tenni, mert volt szerződés, és hát hogy egy úgynevezett nem-magatartás volt az aláírás módja, hát ez van. Sajátos módon, de szerződtünk, úgyhogy mindenképpen követni kell a papír tartalmát...

Mindegy, ha valaki találkozik Mr Noreplyvel, lécci vigyen neki egy ilyen szerződést. :)

 

Szóval barátaim, van még mit dolgozni ezen a netes shop-bizniszen..Néhány éve még komoly harcot vívtam volna, a nyilvánosság előtt és a bíróságon de tudod mit? Nincs igaza és egy aljas csalónak tartom Mr Noreply-t de kifizetem neki, mert asszem az Igazság úgyis nagyobbat üt, mint az a mínusz nemtomhányezer.

Nehéz ezt leírni, de nem akarok soha többé kicsi lenni, úgyhogy gratulálok az elmés pénzcsináló módszeréhez és további minden jót kívánok Mr Nnoreply.

 

 

06.13.

Na, lassan kész a homlokzat is, juppiejjjjjj!!:)

 

2011 06 13. Bestseller

 

A blogból hamarosan kétkötetes bestseller lesz, így döntöttem, úgyhogy a dolog fix. Kapható lesz mindenhol.

Még nemtom ki adja ki, de nagy mákja lesz az biztos. :)))))))

Egyébként meg nincs jelentősége. Valaki kiadja, méghozzá az, akinek ki kell adni.

Gondolkodom a címeken is, ezós kell és szemtelen, plusz méltónak kell lennie a nagy sikerhez. Két cím kell, két kötet.

..Gondolkodtam azon, mi a hasznosságom és néhány szál ide vezet, ez az oka az egésznek.

Emellett visszaolvastam a régi bejegyzéseket és minden úgy lett, ahogy leírtam, ezért írom le ezt is. Például szerettem volna alakformáló cipőt, erre támogatott az MBT, egy szép oversize órát, így a fashiondays-en ötödáron vettem egy töktuti óriás Moschino férfiórát, mindegy. Tudom, nem nagy ügyek, de írd le te is, hátha tényleg bejön, hogy amit leírsz, az meglesz.

Szóval kétkötetes besteseller. A legmegfelelőbb kiadó jön, aki értékeli az írást (csakis olyan), korrekt szerződéssel, és mindenkihez eljut majd a két szupersikeres könyv, akinek valamilyen módon szüksége van rá.

na, Ámen.

 

 

Jaaa mielőtt befejeznénk, elmesélek már egy kedves kis történetet Gyuláról. Ez a csudálatos kisváros ugyebár a turizmusból él: éttermek, szállások, fesztiválok, kávézók, szállodák, várfürdő, várszinház, ilyesmik kapják a kenyerüket az ide látogatókból.

Ebből kifolyólag ha jól sejtem, városunknak érdeke, hogy jöjjenek a srácok, és maradjon meg a jó sok munkahely és legyen minél több az idegenforgalmi adóból származó bevétel.

És most azt mondod, ez tökjó. Biztos egymást érik a fesztiválok, lehet színházba menni, strandolni ás egyebek, és biztos azt gondolod, hogy az okos városvezetés ötletes, korrekt és inspiráló támogatásokat nyújt a város népszerűségét növelő vállalkozások számára.

Esetleg kedvezményes bérleti díjat számol azon kocsmák számára, akik a nyári időszakban valamilyen ingyenes szórakoztató műsort szerveznek, netán néhány százalékkal támogatja azokat a halandókat, akik mindenféle érdekes és színes fesztiválokat hoznak ide? Netán ad néhány ingyen virágpalántát azoknak, akik vállalják, hogy gondozzák azokat házul előtt?

Egy nagy kutyamadár-guánót.

Országosan a legmagasabbak között vannak a szórakozóhelyek kerthelység-bérleti díjai, amit a szórakozóhelyek alig tudnak kifizetni, és fesztiválok esetén is 55 decibella az éjszakai hangerő limit, a porszívó nyolcvanöt. NÓ fesztivál, leghalábbis hangos, és ha megszeged hárommilliós birság. Ne zavarjuk a pihenni vágyókat, ez a jelszó. Hehh, gondolom csendben pihenni kőbányán is lehet a lehúzott redőny mögött, de sajna a Republic-koncert , néptáncfelvonulás és egy-két más program az igényel némi hangerőt.

Úgyhogy a jó kis Pálinkafesztivál helyett jövőre max hárfafesztivál és süketnéma-találkozó lehet, csendes programokkal, mint például csendkirályozás , silent-diszkó, gumiszoba-teszt, halénekeltetés, vakondszépségverseny. Mindegy, csak csend legyen, ne zavarjuk már a hozzánk látogatókat az öncélú mulatozással.

Magyarul: nehogymár keressen a fesztiválon a Zoli meg a Béla, akik hoznának némi színt és egy párezer látogatót a városba. Nehogymár meggazdagodjon az idióta kocsmáros, aki hajbókol mindenkinek és reggel ötkor még fürgén méri a sört.

Nem akarok ötleteket adni, de szerintem húzzuk ki az összes virágot, és mindenkit kínozzunk meg, aki gazdagabb a város vezetőinél, főleg, ha bűnös világi dolgokból él és nem Rubicon-terjesztéssel, vagy rózsafűzér fonással keresi a kenyerét.

És drága helyi főarcok, lehet, hogy engem lehülyéztek és az is lehet, hogy az is vagyok és nem értek a politikához. Igen, asszem, ha politikailag nézzük hülye vagyok, még az érettségin is meghúztak töriből, úgyhogy vitathatatlan.

A kérdés inkább az, biztos-e, hogy én vagyok a hülyébb?

 

 

 

2011 06 06 Amit mama házától tanultam

 

Sokféle tervem volt mostanában, például biokertet csinálni, saját kezűleg videoklipet forgatni, megvarrrni a fonatos Rare-ruhát, saját TV-műsort gyártani, könyvbe szerkeszteni ezeket a bejegyzéseket és ezen kívül még kábé hatvanhárom vállalkozásötlet, ami kitöltené egyre gyarapodó szabadidőmet. Na mondom mindegy, mama házával kezdjük. Csak ehhez volt kedvem ugyanis, azt hiszem amiatt, mert ezügyben egyértelmműek voltak a teendőim. Elég gázul nézett ki a ház ugyanis,igencsak Putrinka ucca volt. Minden napra osztottam magamnak egy kis melót: lehőlégfúvóztam a szúrós festékdarabokat vedlő padlásajtót, Tomi folyékony fával kipótolta az ablakkerereteket, hívta a klímást, vettünk szép rácsos kerítést a tyúkoknak a fáradtolajjal bekent cölöpök helyett, kigletteltem a falat, a külső falakat behúzattuk szigetelőanyaggal, aztán meg lefestettük, -Tomi még egy grillt is épített az itt-ott talált bontott téglákból. Na mindegy, a dolog haladt és egyre lelkesebbek voltunk, -én jelenleg is az elválasztókerítést festegetem, a szürke betont fehérre.

Mégegyszer mondom: a dolog haladt, nem úgy, mint a többi tervem megvalósítása. :) Ráadásul a ház egyre jobban nézett ki úgy, hogy minden nap, csak picit adtunk hozzá, de a hét végére még szebb lesz. Elosztottam, mit lehetne még javítani meg festeni és úgy látom, meglesz a dolog a hétvégéig. Egyébként már most sokkal jobb és érdekes módon mindig, amikor ránézek, az jut eszembe, hogy "de jó, hogy elkezdtem.."

Na most három dologra jöttem rá.

Az egyik, hogy a fehér a válasz mindenre.

Nem halványsárga, nem terrakotta, nem műkőburkolat és nem is igazi kő, semmi kőoroszlán, cigánybarokk, hanem a fehér. Ha minden fehér, attól a házad úgy néz ki, mint egy görög apartman, és mindig úgy érzed magad, mintha nyaralnál. Egy pálma, meg egy kék-fehér csíkos árnyékoló szerintem többet ér mindennél. És persze a fehér, ami alap.

(btw. egy 14 literes Supralux homlokzatfesték itt (egyrétegben is oké) 7500 Ft, -az kabé egy homlokzat, minimum.)

Egyébként végzett lakberendező vagyok papírral már vagy 10 éve, úgyhogy hihetsz nekem. Fehér. :)

A másik felismerésem, hogy csakis az valósulhat meg, amit elkezdünk csinálni, (vigyázz::)) és csak azt kezdjük el, amiben ismerjük a lépéseket (hoppá). És lehet, hogy most forgatod a szemed, hogy ez hülye, te ezt tudtad, de drága kisöcsém én nem tudtam. Olvastam, hallottam, de mindig csak kitaláltam a tutit, de soha nem csináltam meg. Most , a háznak köszönhetően gyakorlati órákat és vele együtt bizonyítékot is kaptam minderre, szóval mindegy miről van szó, csinálni is kell, ez már biztos.

..És azt az egészet mama házától tanultam , ez benne a jó.:) Úgyhogy elkezdtem a tettek mezejére lépni a kiagyalás helyett meg után. És ezt az egészet mama háza tanította, biztos a felújításért cserébe. :) Most már nem putrinka ucca, hanem tisztességes mamaház és én is okosabb lettem egy kicsivel.

Úgyhogy, ennek a második felismerésnek is jó vége lett, mint a Szomszédoknak, -meg tudtam fogalmazni a nagy igazságot, bár a szomszédok vége nem volt ilyen hasznos igazság sosem, max a "drága Ferikém, megint drágább lett a tej.."

A harmadikat meg elfelejtettem.

 

2011 05 22 Meki:)

A Meki egy ideje lehetővé teszi, hogy utánajárj, mennyi sóval, telített zsírral és más cuccfélékkel gazdagodhatsz az egyes kajáik által.

na most egy mekihez hasonlóan hatalmas cég weboldaláról egy-egy adatot leszedni elvileg nem nagy dolog, így arra gondoltam, utánajárok én is. Esküszöm, aki szereti a kihívásokat, versenyezzen velem és negyed órán belül adja meg nekem pl azt az infót, hogy mondjuk napi 3 grillcsirke saláta öntettel való elfogyasztása hány százalékát adja egy átlagos felnőtt sóbavitelének. Ha tíz percen belül kijün a kb 200, akkor nyert.:)

Na én tíz perc interneten való szörfölés után jöttem rá, hogy az infó nem a meki oldalán van. Minek oda ilyesmi?? :)Nem, nem is mcdonaldsmenu.info-n, amit a keresők nemigen adnak az első helyen, hanem a meki oldaláról nyíló mikromiliméter linkről elugró mcdonaldsmenu.info oldalon. Ez mégsem volt nagy kihívás ahhoz képest, ami a fent említett linkre kattintva fogadott: az oldal maga az egyszerű álarc mögötti káosz. Nagyon okosan van megcsinálva. Kis piktogramok, látszólag minden egyszerű, de nem értesz semmit, mindegy, nagy nehezen megtaláltam, amit kerestem .Juhhejjjjjj!

3 sali panír nélkül öntettel 1155 kalória, de a napi fehérje szükségleted másfélszeresét, sóból pedig több, mint a kétszeresét tartalmazza.

Mindegy, tudjuk, hogy ilyesmi adatok vannak, megmondom azért a megszokottabb kaják adatait is. Figyelj, nézek valami wellness-eset is, ha már a sali nem az:)): reggelire legyen egy egyszerű sajtos tojásrántotta egy teával cukor nékül, ebédre egy 1 big mac közepes nuggets-szel,bbq öntettel, közepes krumplival, közepes kólával,desszertnek egy kis almás táskával, vacsira meg mondjuk csirkesali öntettel és semmi desszert és este már light coke... na ez kérlek szépen 2420 kalória(!), a fehérjefogyasztásod 173%-ka, zsírból közel 200, sóból 325%%%%%!!!,telített zsírokból 144%. :)))))

Na. Nem minősítem, nem mondok semmit, nem mondom, hogy a meki gáz, csak figyelni kell, mert a közepes adagok, esti sali és cukormentesség ellenére is bőven meghaladják az adatok az ajánlott mennyiséget.

 

 

2011 05 20 Balfasz Janó

 

Mekkorát olvastam tegnap! Eleve szeretem Rüdiger Dahlke-t, de ez a könyve télleg nagyon jó. ( A pénz pszichológiája) Aszongya hogy :

.."..sokszor olyan dolgokat vásárolunk, amikre nincs szükségünk, olyan pénzből, ami nem a miénk, azért, hogy olyan emberek előtt vágjunk fel vele, akiket nem is kedvelünk.."

:)

Azért van ebben valami nem? Sokan tényleg ezt csinálják, asszem azért mert egyszerűen ez az elvárás. A többiek elvárása. ..Hogyamikormajd jönnek a vendégek, akkor lássák, hogy ezüstionos a mosógép és jobban szeressenek. De őszintén , melyik érdekes beszélgetéseben merül fel ilyesmi, és ezen kívül ki szeretne olyannal barátkozni, aki az ezüstionos miatt szerette meg. Igen, ki akarja,hogy a mosógép miatt szeressék, és miféle perverz vendég gerjed az ilyesmire? És kell-e amúgy neked olyan barát, aki nem igazán tolerálja, ha a házon nincs díszburkolat, vagy zokon veszi, ha tízéves Astrával jársz..?

Közhelyek , de baszki, csak felvette azt a pármilliárd hitelt valaki és biztos van olyan köztük, aki a "Dahlke-gondolatenet" alapján..Hozzáteszem, szerintem a részletre, vagy egyösszegben megvett Auditól, háztól, és más vagyontárgyaktól egyetlen ember sem lett még népszerűbb, csak ellenszenvesebb. A gazdagokat az emberek egy része csak simán utálja, a másik irigyli, ritka az olyan, hogy valakiből őszinte szeretetet, vagy csodálatot vált ki az ilyesmi, eltekintve a Dallas-tól, ami jó időben volt jó helyen. Szóval asszem kevés az a mazochista alak, aki a gazdagokhoz jár kisebbségi komplexust gyűjtögetni, vagy abban gyönyörködni, mi az, ami neki soha nem lesz.

Mindezek ellenére szerintem jó fokmérőja a szeretetnek a vagyon.

.. csakhogy én nem úgy fogalmaznék, hogy megvesszük a sokmindent, hogy népszerűek legyünk, hanem inkább úgy, hogy ezeknek köszönhetően végre kiderülhet ki az, aki a vagyonunk és a sikereink ELLENÉRE is szeret minket.

Igen, a pénz és a siker is jó a teszthez, nem mindenki tudja feldolgozni. Aki megéli, szerintem könnyebben, mint a környezete. A sikeres ember ugyanis valószínűleg egy folyamat során jutott el a hegy csúcsára, amiben legalább egyszer elképzelte, milyen lesz majd a topon lenni a munkájában, így nem lesz számára olyan idegen. A környezet viszont lehetséges, hogy sokáig a balfasz Jancsit ismerte, aki egyszer csak nagyra viszi, és előfordul , hogy ez némelyek számára sértő lehet. Akik például a jó öreg Janit tartották addig önbizalmuk alappillérének, és mindenkori vigasznak ("lám, nálam is van bénább"), majdhogynem joggal háborodhatnak fel, ha Janó egyszercsak szerencsés közeli kapcsolatba kerül a Kaporszakállú surranójával.

..megfogja az Isten lábát, mindegy.:)

Sokszor kérdezték tőlem a Megasztár után, hogy hogy érint engem a hirtelen jött siker. (jól.) Biztos, hogy mindenkitől megkérdezik ilyenkor, -ez egy mai újságírók által igen jónak gondolt kérdés, mint ahogy az is, hogy "hogyan tudod összeegyeztetni a zenélést az anyasággal" (Jól.), illetve, hogy "milyen az élet vidéken" (Kinek jó, kinek szar.), "hány kalapod van""( Tényleg, egy kicsit sem lenne szánalmas megszámolni???)"miben változott meg az életed a Megasztár után" , ..... na hát erre a kérdére pedig egyenesen lehetetlen értelmes, rövid, de érdekes és frappáns választ adni. Próbáld meg..:)

Azt például senki nem kérdezte meg, hogy környezetem feldolgozta-e ezt az akkor még nagyszabású dolgot, derültek-e ki ezzel kapcolatban érdekességek, és volt-e a mellettem valaki, aki esetleg nem tudta megemészteni.. Csak egy kérdés, ami jó lett volna. Ezen kívül én megkérdeztem volna, hogy történt-e a személyiségemben változás a nyilvánosságnak, folyamatos minősítésenk, régi kamuhíreknek köszönhetően, mert nyilván igen, nem is kevés. Mindegy, nem az ő hibájuk, egyszerűen asszem, csak nem voltam elég érdekes számukra ahhoz, hogy Igazán kíváncsiak legyenek rám. Ha ez megvan, gondolkodni sem kell a jó kérdéseken.

Ezért mondom, hogy a médiában lehet, hogy okosabb volna nem a szépségiparból, a rokonok, vagy az egyívásúak, hanem a kíváncsi emberek közül válogatni.:)

Mindegy, ezen már aggódjon a média:)

 

 

2011 05 19 Hobbik

 

Én igazán nem akarom megbántani a politikával foglalkozás-, vagy hobbiszinten foglalkozókat, de azon gondolkodtam nem is olyan régen, hogy

az aktívak embereknek ott van a sport mint kiváló időtöltés,

a passzívaknak mondjuk a gasztronómia, a magazinok,

a kíváncsi arcoknak az utazás, és az internet,

az intellektuálisan fogékonyaknak az olvasás, a tudományok és minden más ezzel kapcsolatos,

a kreatívaknak az alkotás,

a művészlelkeknek a zene, és más művészetek

a kihívást keresőknek a nyelvtanulás, vagy az újabb és újabb iskolák,

a megvilágosodottaknak a kert,

a társaságkedvelőknek a barátok,

És asszem, ekkora felsorolás után egyszerűen csak azok maradhattak ki, akiknek nincs barátja, nem érdekli őket igazából semmi, a szellemi kihívásokban nem jeleskednek, ellenben fontosnak tartják, hogyegy csoport védőfala mögül valakit, vagy egy másik csoportot leugassanak, és mindegy, hogy céges, de Audival járjanak. És akkor gondolkodnak, hogy hát a tanulás a melós, meg keresni sem lehet vele, a barátok arra jók, hogy legyen kinek megmutatni a verdát és a többi szarral, mint kert, kreatívkodás meg zene, na azokal nem lehet pénzt keresni. Szerintem emiatt választják a politikát és remélem, nem érzed, hogy haragszom emiatt rájuk, inkább sajnálom őket. Mert tudod én azt vallom, hogy ha már be kell statulyázni bárkit, akkor az emberek jellemzése a legegyszerűbben úgy történhet, hogy megnézed, mi szórakoztatja az illetőt.

A politikusok szerintem különbnek tarják magukat a falusi diszkóba turultetkóval és tunning-Ibizával érkező, éjfél után egy perccel verekedést kezdeményező srácoknak, pedig pont ugyanaz a lényeg: az autó,amivel villogok , egy csoport, amivel szemben állunk és a keménykedés.

Mindegy, a lényeg az, hogy mi okos örömet az embernek. Sokmindent elárul.

 

2011. 04.13.Tulipánok

Hát sosem gondoltam volna, de annyira nagy fíling, hogy kinőttek a tulipánok mama háza előtt. A gyümölcsfák mellé a múltkor kaptunk egy csomó aji virághagymát, amiket elástam a háza előtt, és sárga tulip lett belőle. Nagyon nagy!

Mondja mama, hogy lenyúlják, de nem baj az, épp az a lényeg, nyúlják le, és vigyék el anyák napján, vagy a kis barátnőiknek a kiscsávók, hát ettől lesz az egész hülye tulipánhagymának értelme meg története. Most tényleg az volna a jobb, ha ott hullana le a levele a ház előtt, és látjuk értelmetlenül, hasznontalanul elpusztulni??nem hiszem. Szedjék csak le, okozzanak vele örömöt, szerintem a tulipán is ezt akarná.:)

Előbb-utóbb kell egy bátrat lépni, hogy az ember beteljesítse a sorsát. Úgy látszik, ez a tulipánokra is vonatkozik.:)

Az almafát is épp azért ástam el tavaly épp az utcára és nem a kertbe, hogy egy pár év múlva, amikor mennek az utcabeli kölkök a suliba, mindegyik leszedjen egy almát és egye meg. Ha az anyja csomagolná, úgysem kéne neki, már ahogy emlékszem a tinédzser évekre. ..:)..de az elcsórt alma az érték,bármikor lecsúszik, nem?

Úgyhogy veszek az Interbe még virághagymát, meg valahonnan szerzek orgonát az anyáknaposoknak, csak azt nem tom, hogy melyiket van értelme elültetni még most. Vagy mindegyiket?

Na mindegy, remélem, rá van írva.

 

2011.04.12 Kicsik, nagyok (Artúrok meg indiánok nem!:)))))

 

Hú azt OldMans-es koncert überklassz volt! A legjobb: az első blokk végén bemondtam egy nagyon szar poént.Tudom, tudom, most azt gondoljátok, hogy az lehetetlen, de tényleg.;-)

Ez is az volt...

basszus, ez már két szar vicc egy héten..:)

Na de a lényeg:

..fejben még jól hangzott a poén, de mire, kimondtam,rájöttem, hogy egy kicsit sem vicces, ha azt mondom, hogy a második blokkban sztárvendég jön, tüzijáték, csinnadratta és meglepetés, mivel az emberek nem tudják, hogy ilyesmiről szó nincs. Így simán elhitték és csak Tominak volt vicces, hogy mint egy lelkesebb fajta cirkuszigazgató, miféle olcsó trükkökkel promózom a második blokkot, - amin ráadásul eleve többen szoktak lenni.

..Már várta, hogy mikor hozakodok elő a világszinten egyedülálló fehér tigrisekkel, és az egyenesen Itáliából érkezett költéltáncos lánnyal, aki világhíres köteleken is táncolt már..:).

Na, nem sokáig volt időm az egészen keseregni, ugyanis az élet megsajnált szerintem a rossz poén miatt , így a második blokkban megjelent a helyen Somló Tamás..:D :D Szóval az Univerzum kimentett és hozott egy sztárvendéget, mert szerintem ő is úgy volt vele, hogy a tréfa valóban igencsak karcsúra sikerült, beirányít inkább egyet, hogy a nézőknek eszébe se jusson, hogy az egész vicc akart lenni.

De nem is emiatt írtam meg ezt az egészet, hanem azért,mert nem értem, hogy az OTP-ben a bankos lány miért sokkal, de sokkal parasztabb velem, mint például Somló Tamás???

Hogyan lehetséges az, hogy az igazán nagy sztároktól, a legnagyobb legendáktól és tehetségektől mindig annyi szeretetet és elimerést kapsz és csak az igazán kicsikék akarnak sértegetni , fölényeskedni, megelőzni, vagy lehúzni. Csak egy igazán rossz énekes volt képes arra, hogy feltörje Tomi email-postafiókját és naponta kimásolja a leveleit (jaja, mr. álmanager volt az, akiről régebben írtam), és csak egy igazán iciri piciri valaki érezheti nagy dolognak, ha leoszt, amiért újabb aranykártyát igénylek. Csakis nagyon kicsikék hisznek abban, hogy bárkit meg tudsz utáltatni másokkal, ha nem igaz történeteket fröcsögsz róluk és miért van az, hogy igazán nagy valakik sohasem csinálnak ilyet?

Nem azért, mert a világon vannak jók meg rosszak, mivel szerintem mindenkiben van mindkettőből valamennyi...

HANEM AZÉRT, MERT VANNAK KICSIK ÉS NAGYOK.

A kicsik kis dolgokkal foglalkoznak, a nagyok meg nagyokkal, - asszem ilyen egyszerű.

A kicsik kicsinyes dolgokat csinálnak, a nagyok nagyvonalúakat. A kicsik eltűnnek, a nagyok kiemelkednek és asszem ez mindig változik, vagy legalábbis mozgásban van, attól függően, épp mennyire kicsi vagy nagy az ember.

 

Mellesleg beugrott az is, hogy hogyan vélekedtem a sztárokról, és rájöttem, hogy ez csak az érem egyik oldala, tényleg nem mindenki magamutogatásból lesz zenész, és nem mindenki egul (szótöve: ego) meg tőle...

Van, aki egyszerűen olyan nagyon nagy , hogy az Életnek nincs más választása, csak naggyá tenni.

És az élet ráadásul , ahogy eddig láttam, amúgy is örül annak, ha megmutathatja azokat , akik a jó úton járnak. Akik használják a tehetségüket, akik örülnek minden lehetőségnek,és nagyvonalúak, nem csak a szó hagyományos értelmében.

Somló annyira jó fej volt egyébként. Én ugye nem mentem oda hozzá, azon egyszerű okból kifolyólag, mert nem ismerem és nem akartam odaarcátlankodni, erre ő jött oda és annyira kedves volt és jókat mondott az egészről, satöbbi.

Eszembe jutott Kovács Kati is (igen az), akivel egyszer a Mokkában találkoztam és ő is nagyon kedves volt, és például amikor elmeséltük, hogy a megaházból nem nagyon jártunk sehová, mert nagyon kint volt, tudod mit kérdezett: hát miért nem szóltatok???

Bizony, bizony. Nem azt mondta, hogy úgy kell nektek, büdös haknitolvajok, hanem azt, hogy simán segített volna akár ilyen, egészen kicsi dologban is, ismeretlenül..

Így lett ebből a kis történetből nagy dolog.

Bejutni Budapestre amúgy nem nagy dolog, de így már az. Valaki azzal, ahogy hozzáállt, nagy dolgot csinált belőle.

És akkor , amikor vasárnap hazafelé utaztunk a koncertről, megint eszembe jutott,hogy miért van az, hogy az igazán nagy tehetségek , egyszerűen képesek normálisak lenni mindenkivel, és értékelni a másik tehetségét, örülni, a másiknak, és tapsolni neki, és csak az igazán kicsikék, képesek kis dolgokon harcolni, és kicsikhez méltó kicsi(nyes) dolgokat tenni.

Aztán arra jutottam, hogy fordítva működik a dolog: azért lettek ilyen nagyon, mert már joval korábban azok voltak. Nagyvonalúak mások sikereihez, az emberekhez, mindenhez.

Az elmúlt néhány hét elgondolkodtató volt láttam nagyon nagyokat, és igazán kicsiket is. Vol szerencsém.

És sok kísértés húzott afelé, hogy én is kicsi legyek, de nem leszek. Lenne mostanában egy csomó lehetsőgégem harcolni, de most már értem, hogy miért kellett ennyire tisztán meglátnom az elmúlt hetekben a kicsiket és nagyokat. Először nem értettem, mi ez a sok érthetetlen hüje bántáskodás, de rájöttem immár: látnom kellett minkét oldalt, és rá kellett jönnöm, hogy választhatok, ahogy mindenki más is.

És tudod mit OTP-s csaj törtöltesd a privát bankomat nyogodtan, tudom, hogy azt szeretnéd , és fogjon össze ellenem a késős család, írjatok az üzifalamra akármit, ahogy hallom, nem nekem ciki ez a pedró magatartás..

..És tudod, nem nagy akarok lenni, hanem csak jól akarom csinálni, ezért nem harcolok egyik kicsi ellen sem. Mert tudom, hogy az élet a nagyokat mutatja meg és azok a nagyok, akiket én látok, soha nem mennének bele kis harcokba, még akkor sem, ha a kicsik akarják..

Szóval arra jutottam , hogy nekem nem paracsolhat például egy bankos kicsi, vagy egy ismerős kicsi család , még egy tudatlan álsztár kicsi sem. Nem érdekel a meghívó a kicsi-klubba, nem megyek bele kicsi viadalokba, akárhogy erőltetik a részvételt. :)

 

..Csak nagyokba. ;)

 

Email postafiókot feltörni infókért, kontaktorkért, csak amiatt mert valakinek nem jön össze a sztárság és ki akarja erőszakolni, az szerinted kicsi vagy nagy?

És ez, a facebookon például kicsi vagy nagy szerinted?

Facebook címzett: saját magam
részletek megjelenítése 11:36 (3 órája)

Barbara Dima üzenetet írt a(z) "Szabó Eszter - Kontor Tamás unplugged az OldMans-ben" üzenőfalára.

Barbara ezt írta:
"egyáltalán nem érdekel!"

...

 

Úgyhogy a negyed agyam most megvilágosodott.:) Én biztosan nem akarok ilyen ici pici lenni, és sosem squash-olnám ezeket az apró lasztikat a falnak. Egyrészt visszaüthetnek , másrészt meg fal, bírja. Erre van kitalálva.

 

Épppezért...

 

Mindenkinek akiről az elmúlt években, hónapokban és napokban a blogban beszéltem és azoknak, akit csak megemlítettem , minden jót kívánok! Sok szerencsét és azt, hogy a saját útjukra kerüljenek a kicsi útról. Mindenkinek , aki megbántott, aki valaha kamu dolgokat írt , mondott rólam, támadott, vagy átvert azt üzenem, hogy nem haragszom semmiképpen és kívánom, hogy legyen nagy. Köszönöm, hogy az előbb leírt felismerésekhez elvezettetek. Akikkel szemben valaha én is kicsi voltam , tőlük elnézést kérek, tudniuk kell, hogy nem akartam kicsi lenni, ha az voltam, azt sajnálom, remélem, soha többé nem leszek az.

Bezony, láttam épp elég nagyot és kicsit biztos, hogy nem akarok kicsi lenni, és azt szeretném, ha mindenki nagy lenne.

Minden jót mindenkinek, és persze azoknak is, akikkel még most is jóban vagyok, akiket felhívok, csetelek velük online, offline, real time, vagy csak simán. Maradjatok nagyok, én is azon leszek. :)

 

 

 

04.10. Helyzetjelentés:)

Juuuuuuuuuuuuuj, nagyon klasz volt Londonban, minden idők legjobb és legklasszabb utazása volt!!! Most még Kínánál is jobban szeretnek visszamenni, nem mindtha Kinaban lettem volna mar.:))))

Arra gondoltam, írhatnék egy uti beszámolót is. Az lenne a címe: London a legnagyobb faszaság. :)

Ma pedig Oldmans, -végre feléledtek a klubok, -az elmúlt fél évben szinte csak klubokban játszottunk , ami nagyjából azt jelenti, hogy megvalósult az első számú énekesi célom végre.:) Nem értem, hogy kerültek épp most elő a pubok, ráadásul ennyien, de végülis nem kell mindent értenem nekem sem...

 

ja, és új terveim vannak. Nagyon nagyok, nagyon klasszak, -ezekről majd később.

Kábé, amikor megvalósultak:)

 

 

 

03.14. Egótündérkisasszonyok

 

Joe szokta minig mondani, hogy a hmm.. hát hogy is fogalmazzam meg még nála is szebben, mondjuk úgy, hogy dícséret... Szóval, hogy a dícséret kábítószer és ez asszem tényleg így van.

Na jó, seggnyalásnak mondja, így kell, hogy idézzem, így szokta mondani: a seggnyalás kábítószer. Mert amikor például azt állítja neked a sunyi gonosz álmanager, hogy te akkora tehetség vagy, hogy neked pontosan vele kell dolgozni, vagy másvalaki azt, hogy olyan szép vagy, hogy éppen vele kell járni, akkor nem sokat ér a csóró, ordító valakimás, aki jót akar és elkeseredetten, idegbetegen próbálja elmagyarázni a helyzetet, amit veled ellentétben átlát.

Téged nem érdekenek az intelmek, biztos csak féltékeny, azért kapálódzik ennyire..

Szóval Joe, igazad van, mint mindig, kábítószer az, jól mondod. :)

 

Én viszont azt fedeztem fel, hogy mindezek mellett az elkényeztetettség, egó, önteltség pedig fekete szemüveg. Tudod, vannak emberek, akik nem értik, miért probléma, hogy te negyven perce vársz, miért gáz, hogy nem jelentkeznek egy fél évig, hogy nem adták vissza azokat a könyveket és általában, nemtől függetlenül egótündérkisasszonyok. Ha szóvá teszed, csak annyit mondanak: relax és folytatják az életüket tovább. Kényelmesen, másokat felhasználva. Nem azt mondom én, hogy rosszak és azonnal kapja be minden egótündérkisasszony, inkább, hogy nincs világosság, ha érted mire gondolok.

Sajnálom inkább őket, nem vicc, és nem arcból mondom. Sajnálom, vagy inkább csak mondom, hogy ezt még meg kell majd tanulniuk. Nem lehet jó az sem, a sötét szemüveg mögött pislogni és világosság híján történetet gyártani arról, hogy iksz vagy ipszilon alárendeltek megőrült idióták, akik valamiért puffognak itt neki.

Igen az önimádat bizonyos foka teljes vaksággal jár. Ha te egy ilyen elvarázsolt arcnak végül, a sokadik után írsz egy sms-t hogy bánt ez a státusz, a késések, lekezelés, satöbbi akkor egyszerűen nem értik, mitől kattantál be. Nem akarnak rosszat, csak nem fogják fel, nem értik mi a baj, hát a világ csak tud már várni egy kicsit... Biztos baj van a kapcsolatoddal, vagy ami még jellemzőbb eghóérv: biztos féltékeny vagy a szépségükre, életükre, de mindenképpen elment az eszed és kikérik maguknak ezt a hangnemet.

Bármikor késhetnek, mindent elfelejthetnek, lemondhatnak az utolsó percben, ám ha máskor neked van programod egy általa találkozásra kijelölt(!), -rendszerint utolsó - pillanatban, akkor csak ennyit írnak sms-ben teli keserűséggel: Nagyon, nagyon köszönöm, -jelezve ezzel azt, hogy a megátalkodott gonoszság ekkora fokára, (miszerint, hogy nem mondod le más programjaid miatta azonnal,) azért nem számítottak.

A sztorim egyébként megtörtént esetet dolgoz fel.

Vigyázz, egótündérkisasszonyokat nem lehet csak úgy rendre utasítani, hogy például azt mondod: te márpedig úgy érzed, hogy a fél nap késés, egy nap eltűnés és más hasonlók picit gázak. Nem, nem. Csak semmi elmebeteg kirohanás! Méghogy a hatszázadik késést szóvátenni, ilyen aprócska semmiséget! Talán jobb lenne előbb elgondolkodni azon, hogy nincsenek-e súlyos egóproblémáid, nem vagy-e igencsak súlyosan féltékeny, vagy nincs-e gyermekkorból eredeztethető kóros ellenkezési mániád a megbocsájtással szemben.

Szóval, mielőtt megemlítesz egy pár óra késést egy egótündérkisasszonynak jól készülj fel, hogy néhány percen belül psziociátriai eset lehetsz, aki ellen családilag fellázad a doktor Egó família, és döbbenten hüledeznek majd a botrányos viselkedésed felett. Hiába, neked nem volt gyerekszobád, nekik meg igen. Te szóba hozod a késést, kikérik maguknak, majd megbeszélik, hogy elnézik neked, mert egyszerűen arról van szó , hogy nem volt alkalmad elsajátítani a kifinomultságnak, diszkrét megbocsájtásnak oly magas fokát mint nekik. Eztán ugyanezt diszkréten minden közös ismerősödnek elmondják és nekiállnak konfittált kacsát sütni. Sütni, igen. Csak úgy kifinomultan, gasztrosznobos-felszínes-lebukósan.

Erre mondom a vakságot.

Sajnálom, szégyen, de rosszul érzem magam, ha bárki, aki miatt korábban hazasietek,köré szervezem magam, és a családom életét, egyszerűen elfelejt megjelenni, elfelejt telefont vinni, és elérheteten. Az egótündérkisasszonyok azt várják, hogy készen állj akkor, amikor ők akarják, ha nem jönnek, hát legközelebb igyekezz olyan programot szervezni, amiért megéri sietni, és bárhogy is alakuljon az este, vagy a hét, te türelmesen állj készenlétben, amíg egótündérkisasszony készülődik, kávét főz, vagy épp tisztogatja a minden irányba fekete és erősen mínuszos szemüvegüket, amiben mindenki kisebbnek tűnik.

Az énközpontúség sajna elvakít. Vagy az is lehet, hogy a nagyon ragadós szemüveg az oka, komolyan. Nem kéne más, csak, hogy levegyék és akkor részrevennék, hogy senki sem kisebb náluk, senkinek az ideje sem ér kevesebbet és mi sem azért hordunk telefont, mert imádjuk kávézókban feltölteni, elhagyni, vagy beszélni rajta, hanem hogy elérjenek akik keresnek, hívjuk őket, ha netán (rajtunk kívül álló okok miatt ) késünk satöbbi.

Csak azért írom ezt az egészet, hogy megkönnyítsem, stresszmentesítsem az életed. Tudod, egótündérkisasszonyok is olyan hatodikos-félék, mint akikről már régebben írtam, mindegy, hogy egyébként negven éves diplomás férfiak. Az egótündérkisasszonyság egy kortól és nemtől független, kóros állapot. Az egó megnövekedése váltja ki és vaksággal jár, nemértéssel, mínuszos szemmel. Megalázó neked, de hidd el, nem jó az nekik sem. Az emberek, főnökök, barátok és mindenféle más senkiházik időről időre nekik esnek és ők egyszerűen nem értik , miért.

Ha legközelebb te is negyven perce vársz egy egótündérkisasszonyra, akkor ne akadj ki,nem akar rosszat, kezeld inkább úgy, mint egy vakot.

Ő még sajnos csak egy leragasztott szemű hatodikos, akármit is mondjanak a tények.

 

 

03.07. A gyagyás uránbánya-mániás csávó

Barátságot, egészséget, gyermeknevelést, KRESZ-t,pénz beosztását, főzést,bürokráciát sürgősen oktatni kéne. Tudnia kell ezekről minden felnőttnek és gyermeknek immár.

Komolyan. Iskolában.

El sem kezdem, mert már mondtam, hogy mennyivel fontosabb ez szerintem mint az, hogy mínusz bé, pluszminusz gyökalatt bénégyzet mínusz négy á-cé per kettő á, az iksz egy-kettővel egyenlő. Hát nemigazhogy nem tudom felfogni, ki volt az a idióta személy, aki az egyik barátságos keddi napon elhatározta, akkor mától kotangens meg ánégyzet, ezt kell tunia az embergyerekeknek. Nem volt ez normális, amikor kitalálta, hogy ezt hatodikba tudnom kell, de mellesleg egy rántottát még senki nem tudott csinálni. A mosógépet el nem tudtam indtani, nem tudtam, mire jó a cé vitamin, de kívülről kellett tudnom a világ összes szaros uránbányáját.. na mindegy.

Meg kell tudnom, hogy miért nem lehet évtizedek után esetleg újragondolni az uránybánya-mániás csávó dolgait.

Sokminden mást kellene tanítani.

Például, ahogy látom, sokan csak akkor kezdenek el egészségesek lenni, amikor már baj van. Jóóóóóóóhogy, mivel soha nem hallottak az egész témáról. Mások meg azt gondolják, hogy a barátság arra jó,hogy legyen kivel versenyezni nyaralásba, autóba ('), kacsamell-konfittálásba, plusz legyen valaki, aki rendelkezésre áll, amikor szabad időd van, dicsekednivalód, vagy lelki problémád. Emellett e pillanatban is tízezrek kamikáze-bicikliznek az utakon. Öregek is, mindenki, mert nem volt szó a suliban a Kreszről.

Kamikázebiciklizik az egész világ , meg versenybarátkoznak.

Nem baj gyagyás uránbányás csávó, legyél boldog.

 

 

03.04

Ö-betű probléma megoldódott a laptopon: vettem egy külÖN billentyűzetet..

Mostmár írkálhatom a sok tök-öt, pörgőt, kötöttárukat, és mindeféle ö-betűs szavakat , amiket eddig is szerettem volna. Például írhanék a görögökről valamit.

Vagy a törökökről.

És persze egyéb nemzetekről is írhatnék, akikről szintén nem tudok semmit, de most sajnos nincs ihletem. Illetve nem sajnos, biztos megírtam már a magamét és az Univerzum egyszerűen azt akarja, hogy más dolgokkal foglalkozzak.

Úgyhogy megyek, megnézem, meghozta-e gasztromen az ebédet.