Emlékszem…. az első emlékem a fotográfiával kapcsolatban, mikor gyermekkoromban eljártunk családi kirándulásra és ezeket édesapámmal együtt megörökítettük. Apu mindig hozta magával a kis táskáját, amiben ott lapult a kis Zenit. Ezeket a képeket együtt hívtuk elő és ragasztottunk be a családi albumba. Régen ez nem 5 perc volt, mint a mai digitális világban.
Életem részévé vált az analóg fotós, majd később a digitális világgal fejlődve áttértem a dslr-n át a milcek világába.

A fotózás Nekem egy terápia.

Kikapcsol és egyben feltölt, inspirál, miközben az alkotás örömét adja.

Mikor nyitva tartani a fényképezőgen a zárat, amikor körülötte mindenki lehunyja a szemét és szívvel látni…..az az igazi feladat, hivatás.

Többnyire képi történetmesélésben gondolkodom, fontos értéket képvisel számomra a letisztultság és a harmónia.
Fotózások alkalmával a spontán pillanatok szépségét, az őszinte nevetést, a romantikus összebújásokat keresem és örökítem meg.

Mindig mondom közben: hogy csak „Szeressétek egymást”.

A szemetekben minden vissztükröződik.

Szerencsésnek tartom magam, hogy évről évre egyre többen bíztok meg, hogy megörökítsem életetek fontos mozzanatait.

Hiszek a folyamatos fejlődésben, a minőségben, az emberségben és persze a szerelemben.

Ennyi most elég is… meséljenek tovább a KÉPEIM !

Várlak sok szeretettel.

Kérdésed van?

Küldj üzenetet és a lehető leghamarabb válaszolok.